Seite 10 [10]
8 Élettörténeti társadalomkutatás
érvényesen, hihetően elemezni (Bertaux 1981, 2001, 2003, Denzin 1989,
2012; Flick 2008; Creswell 2011). Ettől kezdve már nem lehetett ösztönösen
foglalkozni élettörténetekkel, el kellett dönteni, hogy milyen szemléletben és
milyen technikai eljárás alkalmazásával dolgozom. A döntés/ek rutinná válásáig
hosszú út vezetett, szemléletem alakulása útkeresés volt. Segítségemre volt
néhány sorsszerű találkozás (kutatók, könyvek formájában), illetve a módszer
oktatása közben hallott/kapott/érzékelt diákok által megfogalmazott vissza¬
jelzések, amit ezúton is köszönök.
Első önálló élettörténeti kutatásra az Aufbruch (nemzetközi összehasonlító
vallásszociológiai vizsgálat során kaptam lehetőséget.! Majdnem kezdő kuta¬
tóként nagy megtiszteltetést és kihívást jelentett ez a munka, aminek követ¬
keztében lelkesen kerestem az élettörténeti interjúk feldolgozásának , legjobb"
technikáját. Sorsszerűnek tartom a Daniel Bertaux? francia és Norman K.
Denzin amerikai szociológus írásaival való találkozásomat, amelyek szembe¬
sítettek a feldolgozások sokféleségével. A Bertaux szerkesztésében megjelent
tanulmányok megerősítettek abban, hogy a közelmúlt élettörténeteken alapuló
kutatása legalább olyan fontos és hasznos szociológiai kutatási eredményekhez
vezetnek, mint más témákban a survey statisztikai kutatások (Bertaux 1981,
2001, 2003). Denzin, illetve Denzin és Lincoln kötetei pedig világossá tették
számomra, hogy az élettörténetek feldolgozása episztemológiai szempontokkal
függ össze, amiből kiderül, hogy egy-egy kutató mit gondol a társadalom megis¬
merhetőségéről, a kutató és a kutatásban részt vevő alanyok közötti viszonyról,
a kutatási eredmények bemutatásáról (Denzin 1989, 2012, Denzin-Lincoln
2017). E kérdések tisztázása mára elkerülhetetlenné vált minden kvalitatív
kutató számára, nem bújhatunk el a , más is így csinálja" érvelés mögé.
A hazai kutatók között elsősorban Vajda Júlia és Kovács Éva élettörténeti
feldolgozásait kell megemlíteni, akik kialakítottak egy sajátos narratív élet¬
történeti technikát, amelyet következetesen alkalmaztak. A szerzőpáros a
német élettörténeti iskola álláspontját némileg módosítva a hermeneutikai
esetrekonstrukciónak nevezett felfogást követi (Kovács-Vajda 2002; Rosenthal
2005; Kovács 2007). Módszerük terjedése ösztönözte a kvalitatív szociológu¬
sokat a saját módszertani apparátusuk reflexív átgondolására. Jó példa erre
a Replika folyóirat mini vitasorozata, amely Neményi Mária és Kende Anna
1 A nemzetközi vallásszociológiai kutatás (1996-2000) szervezője és vezetője Máté-Tóth
András volt, akinek munkáját tanácsadóként segítette Paul M. Zulehner és Tomka Miklós. A
kutatás 10 posztszocialista ország vallási helyzetére terjedt ki, amelynek egyik altémájának
kidolgozására kaptam felkérést. Ennek a kutatásnak az empirikus anyaga képezte később
a doktori disszertációm alapját.
? A Bertaux által szerkesztett kötetet Veres Sándor pszichológus adta a kezembe az
Aufbruch-kutatásban való együttműködésünk alkalmával.