Page 9 [9]
OCR
I. Előszó: hosszú út a literális elemzéstől az interpetációig Szociológusi pályafutásom (több mint harminc év) alatt mindig kvalitatív szociológiával, azon belül élettörténeti interjútechnikával végeztem a kutatásaimat. A módszer megismerését és megszeretését Kamarás István tanáromnak, barátomnak köszönhetem. Ő ismertette meg velem az élettörténeti technika mélységét és szépségét. Kezdetben ösztönösen követtem az előttem járó kollégám tanácsait, nem kérdezve az okokra. Ma úgy írnám le ezt a magatartást, hogy nem foglalkoztatott a módszertani tudatosság, egyfajta paradigmavakság jellemzett. Mentségemül szolgálhat, hogy nemcsak rólam, hanem a kilencvenes évek hazai kvalitatív kutatóinak többségéről is ezt lehetne mondani. Mindemellett a szakma érzékelte a kvantitatív és a kvalitatív szociológia, az elmélet és az empíria közötti feszültségeket, a szociológia távolodását az etnográfiától, anélkül hogy ezekről a kérdésekről akkoriban nyilvános eszmecserét folytattunk volna. Elfogadtuk - de helyesebb a továbbiakban egyes számot használni -, elfogadtam a kvantitatív szociológia korunk gondolkodásmódjába illő dominanciáját, dacára annak, hogy egyetértettem Joel Best (2009) statisztikai eljárásokat bíráló állításával, mely szerint a számokba vetett bizalom túlzott a modern/posztmodern korban, és sokféle bajnak a forrása lehet a statisztika fetisizálása. Egyben azonban mindig biztos voltam, bárhogyan alakult is a kvalitatív és a kvantitatív szociológia egymáshoz való viszonya: én mindig az előbbi módszert fogom használni. Az egyes emberek és csoportok gondolkodásmódja, a hétköznapok megélése érdekelt, aminek kutatásával nemcsak a társadalmi önismeretet, hanem annak jobbítását is szolgálni szerettem volna. Ilyen patetikusan képzeltem el mindig egy szociológus feladatát. Ebbéli felfogásom a mai napig megmaradt, noha a kvalitatív módszer felhasználásával kapcsolatos elképzeléseim alapvetően megváltoztak. Kezdetben nem foglalkoztatott a kvalitatív szociológián (az élettörténeten) belüli feldolgozások sokfélesége, annyira lefoglalt a kvantitatív és a kvalitatív álláspontok közötti különbségek megértése (Bruner 2001; Bruner and Lucariello 2001; Ricoeur 2001; Ricoeur 2010; Schrödinger 1970). Idővel azonban szembe kellett nézni az interjúk, személyes dokumentumok felhasználásának változatos módjaival, rá kellett kérdezni, hogy hogyan , kell" tudományosan,
