számos tényező vezérli, beleértve a lehetséges egészségügyi kockázatokat,
amelyek továbbra is csak részben ismertek és a gazdasági előnyöket, külö¬
nösen a vetőmagcégek számára. Az uniós jog előírja, hogy a tagállamok
és a Bizottság biztosítsák a GMO-kibocsátás és a forgalomba hozatal
kockázatainak rendszeres, független kutatását, megfelelő finanszírozás¬
sal és az anyagokhoz való hozzáféréssel, a szellemi tulajdonjogok tiszte¬
letben tartása mellett.
A viták továbbra is fennállnak az érdekelt felek ellentétes érdekei miatt.
A nemesítők a megnövekedett hozamot, a csökkentett környezeti hatá¬
sokat (pl. alacsonyabb vegyszerhasználat és üvegházhatású gázok kibo¬
csátása) és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást hangsúlyozzák
olyan innovációk révén, mint a szárazságtűrő fajták. Ezzel szemben
a természetvédők és az ökológiai gazdálkodók kiemelik az ökoszisztéma
kockázatait, például a génáramlást (, genetikai környezetszennyezés"),
a nem szándékos genetikai változásokat és a rezisztens fajták miatti foko¬
zott vegyi anyagokat. Ezenkívül a tenyésztők azzal érvelnek, hogy a kor¬
látozó szabályozások akadályozzák a globális piac versenyképességét,
míg a kritikusok a lassú jogalkotási előrehaladást biztosítéknak tekintik.
Ez a tanulmány a GMO és az NGI mezőgazdasági területeken tör¬
ténő felhasználásának jogi szabályozási szempontjaira helyezi a hangsúlyt,
elemzi az új jogalkotási kihívásokat és az elővigyázatosság elvének fejlődő
szerepét.