Seite 35 [35]
Nyitány és finálé
dat ölted meg! Ebben az apokrif szövegben a feltámadás gondolata is megjelenik,
amikor a megdicsőült Krisztus, , a dicsőség Királya" kézen fogja és feltámasztja
Ádámot, a többieknek pedig ezt mondja: , Jöjjetek velem, mind, kik azért haltatok
meg, mert érintettétek a gyümölcsöt. Én mindannyiótokat most a kereszt fája által
feltámasztalak!? Az ugyancsak apokrif Lévi testamentuma már kifejezetten hidat
ver a Genezis és a Jelenések könyve között: , A Messiás kinyitja a paradicsom kapuit,
eltávolítja az Ádámot fenyegető lángpallost, és a szenteknek az élet fájáról ad enni?"
A Jelenések könyve utolsó fejezetében ismét megjelenik az élet fájának motívuma.
Ahogyan egykor az Édenben , a kert közepén" (1Móz 3.3) állt a fa, amelyről nem
volt szabad enni, úgy most , a város főútjának közepén" (Jel 22,2) magasodik az élet
fája." Az egyik helyen megtört az Istennel való harmónia, a másikon helyreállhat a
rend. Sajátos változás ugyanakkor, hogy immár nem egy kertben, hanem városban,
az új Jeruzsálemben vagyunk. Ez az aligha esetleges eltérés utalás lehet ugyanis
1M6z 4,17-re, ahol arról olvasunk, hogy , várost épített Kain" Egy gyülekezeteknek
szóló Jelenések-feldolgozás ebből kiindulva — továbbá Bábelig eljutva — általában
a városok ellentmondásosságára hívja fel a figyelmet. Azokban nemcsak az egyéni
boldogulást és lakhatást lehet megtalálni, hanem ártó hatalmakat is. Példának hozza
fel a közlekedésben rejlő veszélyeket és a gazdasággal kapcsolatos túlzó igényeket,
amelyek a várost mint olyat negatív színben tüntetik fel." A Jelenések könyvében
megjelenített új város, a mennyei Jeruzsálem ezeket az esetleges zavaró érzéseket
is helyére teszi, hiszen ott béke, harmónia és természetközelség van. Ismételten
hangsúlyozni kell azonban, hogy itt nem a veós szóban kifejezésre jutó korlátozott
megújulásról van szó, hanem arról az új teremtésről, amit a kaívos fejez ki. Hogy
ismét egy gyakorlatias példát hozzunk, Barth egy előadására utalunk: , Isten országa
Isten országa. Isten világáról alkotott analógiánktól az emberi valósághoz vezető
radikális átmenet soha nem lehet elég radikális. A fejlődés mint séma teljesen al¬
kalmatlan. Az új Jeruzsálemnek semmi köze valamilyen új Helvéciához, mert az új
Jeruzsálem mint Isten szabad tette fog a földre jönni, amikor elérkezett az ideje."
Ez az , amikor elérkezett az ideje" fordulat sajátos egybeesést mutat az , amikor a
4 VANYÓ 1988, 280. o. Nikod II (XXIII).
°5 Uo. 280. o. Nikod VIII (XXIV).
26 TAKACS 2000, 64. 0.: LéviTest 18,10.
27 Jel 22,2-ben még az is szerepel, hogy a fa , a folyó két ága között" áll. Ez Ez 47,12 motívumát viszi
tovább: , A patak partján innen is, túl is mindenféle gyümölcsfa nő majd. Levelük nem hervad el, gyü¬
mölcsük nem fogy el: havonként új terem, mert a szentélyből folyik oda a víz? Ezek a motívumok is a
teremtéstörténetből táplálkoznak: , Édenből pedig fakadt egy folyó, hogy a kertet öntözze; onnan aztán
szetägazott, és négy dgra szakadt.’ (1M6z 2,10)
28 KOSCH 1996, 165. 0.
2° BUSCH 2024, 118. o.