Page 143 [143]
6.2. A TIZENKÉT LÉPÉS " 141
démonizálja az alkoholt, mégis gyakran megszemélyesíti. Egy angol népdalból
gyakran kölcsönveszi John Barleycorn — a magyar A.A.-ban ugyan kevésbé
ismert — figuráját, aki megjelenik Jack London alkoholizmusát bemutató
önéletrajzi regényében is (Williams 2003]. A.A.-meetingeken ugyancsak
gyakran hallani a félelmetes, , rafinált ellenfelet" (Alcoholics Anonymous
1994a: 79.) megnevező , alattomos, hatalmas erejű alkohol" szófordulatot.
Egyik informátorom egy alkalommal saját világát mint egy határozottan
dualisztikus világ képét tárta elém, melyet két nagy ellentétes erő, az Alkohol
és a Felsőbb Erő ural -— ez mindazonáltal nem tekinthető az A.A. , hivatalos"
nézetének. Az alkohol nem tekinthető általában véve a Felsőbb Erőtől elkü¬
lönülő, ellentétes szubsztanciának, mely , objektíve", minden ember számára
érvényes nézet lehetne, azonban a felépülő alkoholisták életében egy ilyesfajta
kvázidualisztikus vonás valóban jelen lehet. Az A.A.-tagok a bennük zajló
folyamatokat gyakran úgy jelenítik meg, mintha két erő harcolna bennük
egymással. Ez a dualizmus azonban inkább egyfajta kivetítés, illetve szim¬
bolikus leegyszerűsítés, hiszen az A.A. egyúttal világosan kimondja, hogy
nem egyszerűen maga az alkohol okozza a függőséget, hanem a függőség
kialakulásában az alkoholista jellemé a főszerep — nem elsősorban az számít,
hogy mit fogyaszt valaki, hanem az, hogy ki fogyasztja.
Amennyiben azonban valaki úgy tapasztalja, illetve elfogadja, hogy az
alkohollal — vagy az alkoholizmusra való hajlamával — mint olyan erővel
áll szemben, amelynek legyőzése meghaladja saját erejét, valóban konzek¬
vens elgondolásnak tűnik, hogy a megszabaduláshoz egy másik, hasonlóan
hatalmas ellenerő segítségére van szüksége. S ha, mint láttuk, a betegség
gyökerét tekintve spirituális természetű, az ellenszernek is spirituális ter¬
mészetűnek kell lennie. Ide kívánkozik még egy megjegyzés: ha a betegség
spirituális aspektusának lényege az önközpontúság, következetes elgon¬
dolásnak tűnik, hogy nem győzhető le önerőből, így ugyanis továbbra is
saját , egójába" maradna bezárva az alkoholista. Más szóval az alkoholista
ego nem győzheti le az alkoholista egót. Önközpontúságán csak önmaga
meghaladásával juthat túl, melyhez az szükséges, hogy megnyissa magát
valami felé, ami több nála. Az aktív alkoholista elveszíti a kontrollt ivása
fölött, amire újabb és újabb önerőből történő kontrollálási kísérletekkel
reagál. Az A.A. szerint azonban — mint az első három Lépés mutatja —
a kontrollvesztettségből csak egy paradox fordulat, a kontroll feladása és
átadása révén szabadulhat meg.
A spirituális betegségre tehát az A.A. spirituális , gyógyírt" kínál.
Természetesen fontos a felépülés testi szintje, az absztinencia is. Az absztinens
életvitel tanulása a felépülés elején arról szól, hogyan bírja ki valaki ital
nélkül egy napig, az adott 24 órában. Idővel finomodnak a szermentességgel
kapcsolatos kérdések, s az válik hangsúlyosabbá, hogy lehet ital nélkül túlélni
bizonyos élethelyzeteket, válást, temetést vagy éppen a túláradóan örömteli
helyzeteket — melyek a botlás, visszaesés szempontjából éppoly veszélyesek