Seite 118 [118]
116 + 5. ALKOHOLISTÁK AZ A.A.-BAN
11. felismeri, hogy a tagok éppen olyanok, mint ő;
12. az alkoholistáról alkotott definíciója részeges csavargóról átváltozik
betegségtől sújtott hétköznapi emberré;
13. a történet azzal végződik, hogy az A.A. mit tett érte, és most milyen az
élete.
Cain szerint minél integráltabb az egyén az A.A. Közösségébe, személyes
története annál hasonlóbb lesz az általános A.A.-sztorihoz. A reidentifikáció
során átalakítja nézeteit a világról, önmagáról és saját múltjáról, és mint lát¬
hattuk, ivö nem-alkoholistäböl nem ivé alkoholistava lesz (Madacsy 2010a).
5.6. Alkoholista tipusok
Bill élettörténete mint prototípus, illetve a , Nagykönyv"-be bekerülő élettör¬
ténetek révén már az előző fejezetben körvonalazódtak alkoholista típusok.
Ezek elsősorban társadalmi csoportok, biológiai és társadalmi nemek, életkor
és foglalkozás, társadalmi státusz, az ivás módja, illetve az egészségi és/vagy
egzisztenciális károk mértéke mentén rajzolódnak ki. Kiegészíthetjük ezt a
képet Hyanninen és Koski-Jyannes (2002) eredményeivel, akik a felépülék
elbeszéléseiben különböző kulturális modelleket azonosítottak, például a
tékozló fiú, a bábjából kiszabaduló pillangó vagy a nemzedékeken ülő átok
megtörése történetmintákat.
Mindezeken túl, amikor az A.A.-ban józanodó alkoholisták típusokról
beszélnek, akkor ezalatt elsősorban magának a kóros ivásnak a külön¬
böző mintázatait értik. A meetingeken vagy informális beszélgetéseken az
A.A.-tagok gyakran használják a , nagyivás", ,problémaivás", , zugivás", a
, szokványos alkoholista", a delta alkoholizmusnak megfeleltethető , szintivás"
és az epszilon típussal azonos , gépszíjas ivás" kifejezéseket. A zugivás igen
jellemző nők esetében, s gyakran összefügg az italozó nőket sújtó fokozottabb
társadalmi elítéléssel és stigmatizálással, így az erősebb szégyenérzettel,
melynek eredményeképpen a zugivó, rendszerint sikertelenül, családja és
mások előtt is megkísérli rejtegetni italozását. Több hozzászóló említette
terepmunkám során a meetingeken, hogy utólag, már józanodóként tudta
meg, hogy a családtagok valójában tisztában voltak az italozásával, de azt
kisebbíteni igyekeztek, szégyellték, illetve családi titokba burkolták, és hall¬
gattak róla. Természetesen nemcsak nők, hanem férfiak is lehetnek zugivók,
bárki, aki ivását vagy annak valódi mértékét szégyelli. A zugivás egyik tipikus
megnyilvánulása - az otthoni ivás mellett — amikor valakinek nem elég a
társadalmilag elfogadhatónak tűnő mennyiség, és társasági összejöveteleken
titokban próbál , extra" adagokhoz jutni (Jellinek 1985: 24.). A zugivók között
jellemzően előfordulnak — nemtől függetlenül - fiatalkorúak is, akik érthető