kapcsolatban kérdeztem, visszakérdezett, hogy mire gondolok, az ivó vagy
a száraz alkoholistákra, nyilvánvalóan arra utalva, hogy számára nincs kü¬
lönbség a kettő között. Az A.A.-tagok szerint a szárazság többnyire nem is
tartható fenn hosszú távon — előbb-utóbb valószínűleg iváshoz vezet. Úgy
tűnik, a szárazságra állapotszerű elégedetlenség jellemző, ami groteszk túl¬
zäsokat, mértékvesztettséget eredményez - amiként az az aktív alkoholista
viselkedésmintázatában megjelenik.
A józan alkoholista ezzel szemben az, aki nem csupán nem iszik, hanem
az alkoholista karakterre jellemző működésmódtól is megszabadult, ponto¬
sabban a megszabadulás folyamatában van. Az A.A.-tagok célja természetesen
ennek az állapotnak az elérése. Nézetük szerint ez önerőből nem lehetséges,
hanem csak egy, a józanodó saját felfogása szerint meghatározott Felsőbb Erő
segítségével érhető el. A , józan" helyett gyakran az azzal szinonim értelem¬
ben használt , józanodó" kifejezést használják, utalva a józanodás állandó
folyamatjellegére, befejezhetetlenségére. Az A.A. elutasítja a , szenteskedés",
a tökéletesség eszméjét. A józanodás a tagok számára állandó lelki fejlődést
jelent, s az elégedettséget, a lelki békét ebben az állandó úton létben kívánja
megtalálni. Nem akar mindent és azonnal, mint az aktív alkoholista, hanem
igyekszik a józanodásban is mértéket tartani. Egyik adatközlőm megfogal¬
mazása szerint mindenki arra törekszik, hogy jól vagy legalábbis — ha rosszul
van — jobban érezze magát. Az aktív alkoholista is ezt teszi: iszik, hogy jobban
érezze magát. Józannak eszerint a lehető legegyszerűbb megfogalmazásban
az nevezhető, aki általában véve ital nélkül , kielégítően jól érzi magát". S az
A.A. nézetei alapján hozzátehetjük ehhez nemcsak italra nincs szüksége
ezen állapot fenntartásához, hanem más tudat- és hangulatmódosító szerre,
illetve addikciós mintázatot mutató viselkedésre sem.
Mint utaltam rá, az alkoholista karakter leírásával csak részben, negatívan
jellemeztem a józan alkoholistát: megmutattam vele, hogy milyen az aktív,
akár ivó, akár száraz alkoholista, és azt, hogy mi nem jellemző a józan al¬
koholistära. Azt, hogy pozitíve milyen az igazi józanság — és értelemszerűen
mit nélkülöz a szárazság állapota —, plasztikusan ragadja meg az A.A.-tagok
által gyakran idézett, a , Nagykönyv"-ből való, de a Közösségben lapokra
nyomtatva is terjesztett , Tizenkét ígéret".
, Ha fejlődésünk e szakaszában elég kitartóak vagyunk, akkor rácsodálkoz¬
hatunk a már megtett útra. Új szabadságot és boldogságot ismerünk meg.
Nem bánkódunk a múlton, de nem is kívánjuk rácsukni az ajtót. Megért¬
jük, mi a derű, és megismerjük a békét. Akármilyen mélyre süllyedtünk,
meglátjuk, hogy tapasztalatunk mások javára szolgálhat. A hasztalanság és
önsajnálat érzése eltűnik. Nem érdekelnek többé az önző, csip-csup ügyek,
egyre jobban érdekelnek viszont embertársaink. Az önzés a múlté lesz.
Egész életszemléletünk és magatartásunk megváltozik. Az emberektől és
az anyagi létbizonytalanságtól való félelem eltávozik tőlünk. Ösztönösen