Oldal 89 [89]
OCR
5.1. A „NORMI”-k ® 87 lehetséges - peldäul csalädi ünnepeken -, ott megtanulnak egyiitt élni vele. „A világ nem fog megállni azért, mert én nem iszom. Az alkoholistának meg kell tanulnia ebben a világban élni" — mondják. Nem démonizálják az alkoholt, nem üldözik fogyasztóit, és nem foglalkoznak azzal, ki mennyit iszik, hanem egyes szám első személyben beszélnek: , Én nem iszom alkoholt, nekem rosszat tesz." Ami már inkább problémát jelent, az az, hogy az alkoholisták — nemcsak aktív időszakukban vagy leállási kísérleteik közepette, hanem már józanodókként is — gyakran úgy érzik, illetve azt tapasztalják, hogy a , normi"-k nem értik meg őket. Mint ahogy A.A.-tagok több alkalommal magyarázták nekem, a , normi"-k általában, beleértve a segítő szakemberek jó részét is, valójában nem értik az alkoholistát sújtó tehetetlenség állapotát. Nyíltan vagy implicit módon megmaradnak az erkölcsi modell keretei között, s az alkoholisták számára különösen problematikus, amikor egy jó szándékú orvostól hallják a kódolt erkölcsi üzenetet: , Felírok magának egy gyógyszert, és kiírom néhány hét táppénzre, pihenjen, szedje össze magát" — mintha a nem ivás csupán akarat és elhatározás kérdése lenne, amit az alkoholista mindeddig elmulasztott meghozni. Az alkoholisták számára zavaró, hogy nemhogy az átlagemberek, de gyakran a szakemberek sem értik őket: éppen akaratuk az, ami felmondta a szolgálatot, s tehetetlenek az ivásukkal szemben. Ez a moralizáló attitűd egyik adatközlőm szerint a , Csak a mai nap" szlogenjének félreértésében is gyakran lecsapódik: az A.A.-tagok szerint nem ritka, hogy a , normi"-k az adott 24 órára koncentrálásra buzdító szlogenjüket valamiféle hanyagságként vagy nemtörődömségként értik. Az eddig leírtakban már benne rejlik egy következő momentum is, melyet a tizenkét lépéses programmal józanodók szerint a , normi"-k rendszerint nem értenek: ha az alkoholizmus az akarat csődje, akkor csak egy magasabb hatalomnak való önátadás mentheti meg az alkoholistát iváskényszerétől. Ebben két nehézség is rejtezik: 1) a ,normi"-k nem lépnek ki az akaraterő-paradigmából, így nem értik, hogy miként lehetséges az, hogy valaki azáltal nyeri vissza a kontrollt, hogy felhagy a saját erőből való próbálkozásokkal; 2) , itt van ez az isten-dolog", az, hogy gyakran félreértések vagy félinformációk révén vallásosnak tartják a programot, és szektának minősítik az A.A. Közösségét. Ennek alátámasztásaképpen példaként hozható fel egy, az orvostudományi képzésben tankönyvként használatos mű egy állítása, mely szerint az A.A. vallási jellegű" (Kalapos 2007: 223.). A józanodók mindeközben minden szakmai fórumon vagy bárhol, ahol az A.A. programját ismertetik, hangsúlyozzák, hogy a program maga nem vallásos -— egyaránt lehet vallásos és nem vallásos szemléletben dolgozni rajta. S végül az A.A.-tagok szerint tipikus , normi" félreértés következik abból, hogy az alkoholizmust magával a kóros ivással azonosítják, és nincsenek tekintettel a betegség mélyebb szintjeire. Zavarba ejtő ellentmondás tehát számukra az, hogy valaki már nem iszik, és mégis alkoholistának mondja
