Az Oxford Csoport tagjai szerint az abszolútok teljes megtartására csak Jézus
volt képes, perfekcionizmusukra vall ugyanakkor, hogy ezekre a hívőknek is
törekedniük kell. Az önátadás után — annak mintegy állandó gyakorlásaként —
Isten akaratának követése az útmutatás (guidance) alapján történt, melyet
a megváltozottak hitük szerint közvetlenül Istentől vettek át, általában a
reggeli imát követő elcsendesedés alatt (Kurtz 1991: 28, 49.; The Layman
With a Notebook 2008: 8-9.]. Az ütmutatäs gyakorlatilag azt jelentette,
hogy a hívek az elcsendesedés alatt, amely akár egy-két órán át is tarthatott,
papírt és ceruzát tartottak a kezük ügyében, és lejegyezték mindazt, ami
spontán módon elméjükbe villant. Az így kapott üzeneteket Isten adott napra
szóló, személyre szabott tervének vélték. A gyakorlatot egyedül is végezték,
nemritkán azonban csoportosan, s eredményét összevetették, és együtt
kísérelték meg értelmezni. A sugalmazásokat ugyanakkor nem fogadták el
feltétel nélkül, hanem a Közösség tekintélyesebb tagjai ellenőrizték azokat.
Megosztás (sharing) alatt kétféle, bár lényegében egymással összekapcsolódó
folyamatot értettek: alapos önvizsgálatot követően a bűnök megvallását Isten
és egy már megváltozott személy mint tanú előtt, illetve tanúságtételt, azaz
élettörténetük — mint üzenet és egyben Isten munkálkodásának bizonyítéka —
mások, nemritkán sokak előtti elmondását. A megosztás gyakorlatának alapja
az Oxford Csoport által igen fontosnak tartott Jakab levél egyik verse volt:
,Valljátok meg azért egymásnak a bűneiteket, és imádkozzatok egymásért,
hogy meggyógyuljatok." (Jak 5,16; The Layman With a Notebook 2008: 20.)
A megosztás hitük szerint egyszerre gyógyítóan hatott arra, aki elmondta,
és arra is, aki hallgatta: nem leereszkedés, patronálás, hanem közös érdek.
Úgy vélték, mérsékli az ego túltengésre való hajlamát, az ember különleges¬
ségtudatát, elszigeteltségérzését és kétségbeesését, és egyúttal reményt ad és
felszabadít, s abűnök hasonlóságának felismerése révén erősíti az embertár¬
sakkal való azonosulást, közösségtudatot. A megosztás nem jelenthette más
személyek vélt bűneinek bevonását a vallomásba, vádaskodást, mentségek
keresését, hanem csakis a vallomástevő saját részének, gyengeségeinek,
bűneinek beismerését.
Az Oxford Csoport elutasította a túlzott elméletieskedést, a mozgalomban
elsősorban gyakorlatot, életvitelt láttak. A világ megújítását célzó — fentebb