2.2. PROBLÉMÁS ALKOHOLFOGYASZTÁS ® 45
Feltűnő, hogy a 4. táblázat adatai szerint az alkoholisták becsült száma és
a kezelésbe vett alkoholisták száma között nagyságrendbeli eltérés van.
A legutóbbi, 2017-es adat szerint csupán minden huszonötödik alkoholista
részesül valamilyen hivatalosan nyilvántartott kezelésben. Huszonötből
huszonnégy tehát vagy nem kíván változtatni alkoholfogyasztásán, vagy
szeretne változtatni, de a társadalmi stigma visszatartja attól, hogy orvosi
segítséget kérjen, és a maga erejéből próbálkozik, esetleg alternatív segítség¬
módokkal kísérletezik. Megfigyelhető továbbá, hogy a két adatsor közötti
különbség tendenciájában tovább nő: míg az alkoholisták becsült száma 21 év
elteltével mintegy felére csökkent, a nyilvántartásba vett alkoholisták száma
ugyanebben az időszakban harmadára apadt.
Felvethető az idősoros adatokkal kapcsolatban a Jellinek-formula alap¬
ján végzett becslés helytállóságának kérdése. Fél évszázad eltelt a formula
kidolgozása óta. Az orvostudomány ez idő alatt tett fejlődésének köszönhetően
ma több májzsugorban szenvedő beteget tudnak megmenteni, ebből követ¬
kezően a formula alkalmazása ma alulbecsült számot eredményezhet. Az
alkoholizmus kutatásában, illetve kezelésében dolgozó szakemberek körében
leginkább elfogadott álláspont szerint a magyar népesség mintegy 7—1096-a
problémäs alkoholfogyaszté (Elekes 2004: 48.). Ugyanakkor Magyarországon
,az alkoholfogyasztás nem tartozik a kifejezetten társadalmi elítélés alá
tartozó viselkedési formák közé", s a népesség zömének alkoholfogyasztása
nem tekinthető problémásnak (uo. 35, 60.).
Az is megfontolandó, hogy a májcirrózisos megbetegedés akár több évti¬
zed alatt alakul ki - tehát a halálozási adatokon alapuló fenti becslés nem
annyira a jelent, mint inkább a múltat tükrözi.