Page 35 [35]
1.5. ETNOGRÁFIAI LEÍRÁS " 33
Az etnográfiai leírás fenomenológiai beállítottsága kétféle értelemben is
jelen van az értekezésben: 1) a leírások nem kívánnak állításokat tenni az
addikcióról vagy a felépülésről, illetve a hozzájuk kapcsolódó , tárgyak" ob¬
jektív természetéről, hanem egy önmagát józanodónak nevező közösség által
konstruált fenoméneket kívánnak megragadni (vö. Kiillds 1982: 164.); 2) ha
nincs is tiszta fenomenológiai leírás, abszolút kutatói neutralitás, a Közösség
tagjai által kialakított elképzeléseket, amennyire lehetséges, émikusan, belső
összefüggéseik alapján, a lehető legkisebb kutatói befolyás mellett igyekeznek
megragadni. Ez a második szempont már módszertani kérdéseket is érint.
A jelenségek objektív szubsztancialitásának tagadása és konstruált voltának
elismerése a fenomenológiában, illetve az a belátás, hogy nem ragadhatók
meg steril módon izolálható jelentéstartalmak az egyoldalú kutatói interpre¬
tációban, korántsem jelenti az antropológiai terepmunka során alkalmazott
módszerek feleslegessé válását. Az etnográfiának továbbra is módszeresen
gyűjtött , adatokra" van szüksége, még ha mind az adataihoz, mind az adat¬
gyűjtési módszereihez, mind az adatok leírásához kritikusan viszonyul is.
Számomra e dilemmák a legmarkánsabban abban az ismétlődő szituációban
jelentkeztek, ahol a , diszciplináltan", fegyelmezetten gondolkodó kutató, aki
törekszik a szimbólumok, jelentések mélyebb, általánosítható megértésére,
a fogalmi ellentmondások kiküszöbölésére, frusztrálódik a mindennapi
eletviläg „felületessegetöl”, „önmagät nem Ertesetöl” es „ellentmondäsossä¬
gától". Beletelt némi időbe, a kutatás és leírás során kétségek között töltött
órába ennek a rejtett, ízig-vérig étikus nyomásnak a tudatosítása, amelynek
elmulasztása legalább olyan torzító hatású lehet, mintha az antropológus
hanyag módon gyűjtené az adatait. E kutatói önreflexiónak hozadéka lett
számomra a túlzott értelemkeresés, a túlságosan steril, szépen lekerekített,
ellentmondásmentes leírás kísértésének elutasítása, vagyis a vizsgált közösség
, mindennapi tudásában" meghúzódó magától értetődőségek, megválaszo¬
latlanságok, jelentésbeli tisztázatlanságok vagy a különböző jelentésrétegek
,inkonzisztenciajabél” eredően ellentmondásosnak tűnő elgondolások (Schütz
1984: 405—-406] elfogadása, különösen olyan bonyolult témák esetében,
mint az alkoholizmusért viselt felelősség kérdése vagy a bűn és , spirituális
betegség" fogalmainak különbsége.
Az értekezés leírásaiban megvan tehát egyfelől a fenomenológiai igény a
jelentések önmagukból való kibomlásának engedésére, a kutatói szubjek¬
tum zárójelbe tételére (Marcus-Fischer 1995], másrészt annak elismerése,
hogy a jelentések az interpretáció folyamatában módosulhatnak, így a feno¬
menális leírás igénye bizonyos fokig meghaladott elképzelés. Ezeknek az
ismeretelméleti és metodológiai problémáknak a megléte felvet egy lehetsé¬
ges továbblépési irányt, nevezetesen a posztmodern antropológiának azt az
elgondolását, hogy az etnográfusnak , hatalmat" biztosító, monologisztikus
leírásból áttérjen az adatközlőkkel folytatott párbeszéd során kialakuló
diszkurzív, dialogikus leírásba (Clifford 2007: 486—487.]. A posztmodern