Oldal 72 [72]
OCR
Az olvasmányok változása a Magyar Királyságban és Erdélyben (1600-1679) elete nem lehetett könnyű, hiszen a Helvét Konföderációban katolikus világot fenntartani nem kevés feladatot nyújtó munka volt. A fribourgi jezsuita, aki a Mária-kegyhelyéről híres brabanti Halle-ban, később Münchenben, majd Regensburgban volt az erkölcsteológia tanára (a jezsuita kollégiumokban), Blaise Pascal vitapartnere volt. Lakatos Istvánnak azonban egy kevéssé vitázó, mint rendszeres erkölcsteológiai munkája volt meg, az egyébként közismert „Thesaurus indulgentiarum”. Ebből a műből is látszik azonban, hogy Gobat a janzenizmusnak a társadalomra és az egyén kötelezettségeire vonatkozó nézeteit kritizálta főképpen, kevéssé a személyes vallásosságra és a kegyességre vonatkozókat. Megjegyzendő, hogy Gobat felettesei őt magát is azzal vádolták, hogy túl megengedő Pascal nézeteivel kapcsolatosan. Bizonyára további példák bevonásával mélyebben lehetne elemezni Lakatos István teológiai műveltségét, azonban fontosabbnak vélem annak jelzését, hogy az egyházi hivatalt is viselt plébános történeti és jogi ismeretekre is hangsúlyt fektetett. A jogot persze nem elméletileg művelte, ennek megfelelően ilyen tárgyú könyvei nem számosak, inkább gyakorlatra irányulók. A , Justinianus" tétel a könyvjegyzéken egyertelmüen a joggyüjtemenyt szerkeszt(et)ö csäszärra utal, nem tudjuk, szöveg vagy kommentár-e. A kéziratos processus juris lehet a maga számára készített eljárási vázlat, vagy valakitől kapta munkája segítésére. Werbőczy István (1458-1541) Hármaskönyve nem tudni, latinul (Tripartitum juris) vagy magyar összefoglalásban volt meg neki, per , Werbőczy" említi. Az sem meglepő, hogy az erdélyi alapvető törvények gyűjteménye (Approbatae constitutiones Transylvaniae) is konyvtaranak részét képezi. Történeti műveltségéről annyit láthatunk, hogy az egyetemes egyhäztörtenetböl birtokolta Sulpicius Severus (363 körül-425 körül) Historia sacra cimü vilägtörtenetet, a jubileumi esztendökkor rendre kiadott Mirabilia urbis Romaet,* és az Annales ecclesiastici nem tudjuk, hány és melyik kötetét. Utóbbi a domonkos szerzetes, a lengyel történetíró Abraham Bzowski (Bzovius, 1567-1637) munkája. A könyvjegyzéken csak ennyi áll: , 4Abörabamus Bzovius". Ezek mellett megvett egy Lengyel Királyság történetet, de csak így említi , Orbis polonorum". Sok szerző, többféle cím elképzelhető (Poloniae descriptio, Origo Polonorum stb.) akkor, amikor ezt azonosítani szeretnénk. A magyar történelemről szóló kéziratai és könyvei, sajnos, azonosíthatatlan módon, csak mint , magyar história" említődnek, esetleg annyit megmond, , a régi magyarok bejöveteléről". Az egyetlen azonosítható történeti tétel az, amelyet , Symbolum 10 reginarum” címmel említ. Ez Elias Berger (1562-1644) magyar kirälyi udvari törtenetirö müve, Symbolum sacrum et augustum decem reginarum Hungariae politice et historice expositum, Viennae, 1637. Összességében Lakatos István könyvtárában roppant nagy a jezsuita szerzők aránya. Előfordulnak domonkosok, néhány bencés, de feltűnően kevés — Erdély egyháztörténetére gondolva, különösen — a ferences szerző. Még a szenvedéstörténettel kapcsolatos vagy aszketikus irodalomban is. Bizonyosan összefügg ez azzal, hogy 35 Példaul: Vicenza, Johannes Renensis, 1473; Roma, Antonius Bladus, 1550. 70
