Page 71 [71]
Az olvasmányok változása a Magyar Királyságban és Erdélyben
csupán történetíróként és késő humanista verselőként hagyott nyomott maga után.
Aureum diurnale concionatorum című gyűjteménye az egész közép-európai régióban
olvasott volt.*”
A világi papok közül az egyik legnagyobb nemzetközi reputációval bíró volt Bour¬
bon XIII. Lajos francia király udvari papja, Pierre de Besse (1567-1639). Francia
nyelvű beszédeinek számtalan kiadása jelzi a poszttridentinus francia papság szemlé¬
letét. A Magyar Királyságban a Conciones sive conceptus theologici latin négykötetes ki¬
adásban terjedt el leginkább. Lakatosnak legvalószínűbben a kölni, Johann Kinchius
műhelyében 1620-ban megjelent volt meg (mindegyik része), amely figuris allegoriis
díszíttetett. Alessandro Calamato (11648) messinai plébánosnak kettő kötete állt
a csíkkozmási pap rendelkezésére. A szerző jelentős befolyást gyakorolt a XVII¬
XVIII. század magyar prédikációs gyakorlatára, számos művéből vettek át részeket
a XVII. század végétől kezdve. Szelestei Nagy László külön elemezte a szöveg- és
stilusbeli hatäsät.””° A Majna menti Frankfurtban Johann Martin Schönwetter 1656¬
ban és 1679-ben is kiadta a Lakatos által csak , Sy/va"-ként jelölt művet.2t A Szel¬
la concionatorum, sive Auctuarium című beszédgyűjteménye ugyancsak itt jelent meg
1656-ban és 1658-ban is.
Már csaknem a morálteológiai művek közé sorolható két neves és Európa-szerte
népszerű tudósnak az egyházi ünnepek sorrendjébe, illetve a vasárnapokra írt sermo
gyűjteménye. Az antwerpeni kanonok, erkölcsfilozófusként, fő művével, a Magnum
theatrum vitae humanaeval közismert Laurens Beyerlinck (1578-1627) Promptuarium
morale című könyve az előbbi rendben (ünnepek), míg az angol hitvitázó, a Leuveni
Egyetemen az Újszövetség Tanszéket vezető Thomas Stapleton (1535-1598) ugyan¬
csak Promptuarium morale című munkája az utóbbi sorrendben (vasárnapok) tartal¬
mazza a beszédeket.
Az utóbbi két beszédgyűjteményt tehát erkölcsteológiának is értelmezhetjük. E
tudományterületen megjelent könyvanyagból kiváló szerzőket választott Lakatos,
gyűjteményét gazdagítván. Olyanokat, akik az ő tanulmányi idején már alkottak,
részben kortársai voltak. Rögtön jelzem, hogy mindhárom most kiemelt szerző je¬
zsuita szerzetes volt. Hermann Busenbaum (1600-1668), a Kölni Egyetem tanára, a
, kazuisztika mestere" 1645-ben jelentette meg — tehát valóban akkor, amikor Lakatos
felsőoktatási éveit töltötte — Medulla theologiae moralis című korszakos alapvetését.
Olyat, amely a XVIII. század végéig folyamatosan egyetemi tankönyv volt, és szinte
valamennyi komolyabb plébánosi gyűjteményben megtalálhatjuk. Martin de Esparza
Artieda (1606-1689) a Collegium Romanum tanára volt akkor, amikor Lakatos ké¬
szült a pályára. A skolasztikus teológia tankönyvét is 6 irta (Cursus theologicus), 4m a
csíkkozmási plébániára az ő De actibus bumanis című műve jutott el. Georges Gobat
322 Coloniae Agrippinae, Johann Kinchius, 1620 (majd többször).
33 SZELESTEI NAGY 2020, passim.
34 Nova sylva conceptuum fundatorum in autoritate Sacrae Scripturae et Sanctorum Patrum...
69