Page 69 [69]
OCR
Az olvasmányok változása a Magyar Királyságban és Erdélyben történetének nagy pillanatait megörökítő nyolc nagyobb festmény egyikén Árpád-házi Szent István ajánlja fel országát a Szűznek, egy másikon Piast I. Mieszko lengyel fejedelem az övét. A , Hortulus Marianus" két szóval jelzett kiadvány is több szerző műve lehet. Valószínűbb a bajor lexikográfus jezsuita Michael Pexenfeder (1613—1685) könyve." A másik jezsuita, a vallon Francois de La Croix (1582—1644) , Hortulus Marianus, sive praxes variae colendi Beatissimam Virginem Mariam..." című műve a XVII. század első felében örvendett nyugat-európai népszerűségnek, " nem ismert okokból azonban a XVIII. század elején Nagyszombatban és Bécsben is kiadták latinul. Feltehető tehát, hogy a magyar katolikus egyházfők életben tartották a mű népszerűségét a XVII. század folyamán is. Lakatos István nem lehetett vehemens vitázó. Ami olvasottságát illeti, az nem készítette fel az összecsapásokra. Sámbár Mátyás és Pázmány Péter magyar nyelvű vitáit már e fejezet első bekezdéseiben jeleztük, vélhetően a magyar anyanyelvűségük okán voltak meg a csíkkozmási plébánosnak, sok aktualitást Erdély XVII. század végi egyházi életében nem nagyon hordoztak. Aktualitással bírt azonban a ferences Johann Baptist Reggianus (XVII. század) — Lakatos által egy szóval, „Anticatechetica” jelzett terjedelmes munkájának, amelyet a lutheránus Konrad Dietrich (1575—1639) Epitome catechetica. .. című művének hibáiról írt." A giesseni professzor Dietrich Luther kis katekizmusát magyarázza tanítványainak ebben a művében." A német országokban — latinul és németül — sokszor megjelent, a Magyar Királyságban Irencsénben (1645, RMNy 2116), majd Samuel Brewernel Löcsen (1649, RMNy 2266; 1654, RMNy 2530) azért, mert az evangélikus iskolákban tankönyvként használták. Az erdélyi protestáns körökben is népszerű — és még Inocentiu Micu-Klein (1692-1768) könyvei között is szereplő?" — munka állításainak ferences kritikája magától értetődően kerülhetett Erdélybe, igaz, sehol máshol nem találjuk példányának említését, mint Lakatos bibliotékájában. A hitvitákról neki ezek mellett egy kézikönyve volt, a flamand jezsuita Martinus Becanus (1563—1624) Kölnben öt kiadást megélt munkája, amelyben minden eretnekséggel leszámol (Compendium Manualtis). Ez a könyve az öt könyvben megírt részletes — 25 kiadást megélt — alapmű (Manuale controversiarum theologicarum hujus temporis) rövidített változata. 312 Továbbá még két szent közép-európai, így a nyolc nagy történelmi alak közül négy származik Közép-Európából. 383° Hortulus Marianus, symbolicis §. Scripturae plantis mysticis Deiparae elogiis moralibus LI. ..., Dilingae, Johannes Federle, Johann Caspar Bencard, 1682. Az elsö latin kiadäs - Douai, Balthasar Bellerus, 1622 — után franciára fordították, és megjelent többször Luxembourgban, Kölnben stb. latinul és franciául, majd olaszul (Napoli, Francesco Sani, 1642) és spanyolul (Zaragosa, 1660) is olvashatták. > Anticatechetica, seu errores a Conrado Dieterico in instritutionibus catecheticis, pontificiis affricati..., Lécse, Samuel Brewer, 1673. 3 Bove 2005. #47 Monox—NEMETH (Viskoicz)-Varca A., ADATTAR 16/3, 1994, 236. 314 67
