Oldal 65 [65]
Az olvasmányok változása a Magyar Királyságban és Erdélyben
György (1573-1634) és Pázmány Péter). Az esztergomi érsek teológiai értekezése a
szentírásról és az egyházról (1626). A magyar nyelvű hitvita-irodalmat Pázmánynak,
Friedrich Balduin (1575-1627) lutheränus teolögusnak a Kalauzröl — ez is megvolt
Lakatosnak — irott mtivére (Phosphorus veri catholicismi) adott vdlasza (A setét haj¬
nal csillag után bujdosó lutberisták vezetője), és az ugyancsak jezsuita Sámbár Mátyás
(1617-1685) Harom idvosseges kerdes (Nagyszombat, 1690) képviselte. Utóbbi kapcsán
megemlítem, hogy a könyvanyag viszonylag frissnek mondható.
Volt neki magyar újszövetségi rész (Evangelia Ungarica), nem tudjuk melyik fordí¬
tás, és Petrus Canisius (Kanijs, 1521—1597) katekézise magyarul, Vásárhelyi Gergely
(1561—1623) fordításában." Az eredeti szerző és fordítója is jezsuita.
A magyar nyelvű könyvek kapcsán elgondolkodtató az, hogy Lakatos, a magyar
királyságbéli és bécsi tanulmányai alatt milyen tudatosan gyűjtötte a magyar köny¬
veket is, kapcsolatait Nagyszombatban és Pozsonyban láthatóan fenntartotta. És vi¬
szont, az ottani egyháziak is figyelmet fordíthattak arra, hogy Erdélybe is eljussanak
a frissebb kiadványok.
Mielőtt a plébános latin nyelvű teológiai látókörét vizsgálnánk, meg kell említeni,
hogy iskolai könyveit is megőrizte. A latin nyelv tanulása során a római szerzőket ol¬
vasták (Cicero [több], Caesar, Seneca), és a rhetorica alapkönyve is folytonosan rendel¬
kezésére állt (Ouintilianus). Poétikatanulmányait Johannes Augustinus Baccherius
(XVII. század) brabanti ágostonos szerzetes F/ores flavissae et elegantiae poeticae című
több tíz kiadást megélt szöveggyűjteménye, a klasszikusnak mondható, évszázado¬
kon ät hasznält alapmü, Jean Tixier (Johannes Textor Ravisius, 1480-1524) Theatrum
historicum et poeticum segitette. Lakatos velhetöen nem tudta, hogy mit jelentett ez
utóbbi mű megszületése kapcsán a Collöge de Navarre a párizsi egyetemen a XV-XVI.
század fordulóján. Az azonban talán elképzelhető, hogy az akkori vallásos humanista
szemlélettel kialakított szövegegyüttes szellemében hathatott. Ez a szellemiség pe¬
dig nem volt idegen a ferences lelkiségtől sem, amely egyébként Lakatost Erdélyben
körülvette. A csíkkozmási pap könyvvásárlási tudatosságáról nincsenek információ¬
ink, viszont feltűnő, hogy Ravisius humanista szellemét továbbvivő kiváló latinista,
Michel de Montaigne tanára, Marc Antoine Muret (1526-1585) beszédgyüjteménye
is a polcait díszítette. Talán ezt a kiadványkört folytathatjuk a jegyzéken csupán két
szóval — , Pdysica Cbristiana" — jelölt könyvvel. Azt hiszem, botorság lenne ezt a té¬
telt Daniel Wülfer (1617-1685) nürnbergi lutheránus teológus (kiváló énekszerző)
munkájával azonosítani, még inkább a cím kapcsán nonkonformista olvasmányokról
beszélni, vagyis Robert Fludd (1574—1637) hasonló című művét emlegetni. Ha azon¬
ban Tixier és Muret tudatos választása volt Lakatosnál, lehet ez a könyv Lambert
Daneau (1530-1592)*" korszakos, sok kiadasban ismert mtive, a Physica christiana
30 Lakatos ugyan a fordító nevét — nyilván fejből írva — , Malomfalvai"-nak írta, azonban Malomfalvay Gergely
(1619-1669) ferences szerzetesnek nem ismeriink ilyen fordítását.
Daneau nagyon fontos alakja az európai késő humanista gondolkodás történetének, összekötő kapocs a teológia
skolasztikus, kegyes és a racionalista áramlatai között. Egyes XX. századi kritikusa szerint semmi eredetiség
301
63