Seite 47 [47]
OCR
Az olvasmánytörténet forrásadottságai, 1670-1826 ség magyar nemzetiségű, helvét hitvallású tagjainak," míg 1803-ban az őt követő kancellár, a német (erdélyi szász) Samuel Brukenthal (1721—1803)"? a nagyszebeni gyűjteményeit saját lutheránus szász közösségére hagyta. Erdélyben a románság a XVII. század végén, a XVIII. század elején alakította ki a római pápa hierarchikus föseget elismerö unifus egyházát, amely megőrizte görögkeleti liturgiáját."" Központi gyűjteményük Balázsfalván, a papi utánpótlást képző helyen (szeminárium) alakult ki, két püspökük — Ioan Giurgiu Patachi (1680—1727)"" és Inocentiu Micu Klein (1692—1768)"? — magánkönyvtárára alapozva."? Az erdélyi görögkeleti románok a ma Brassóhoz tartozó Bolgárszegen (Schei) és Gyulafehérvárt alakították ki gyűjteményeiket; az első összeírások 1685 és 1699 közt keletkeztek. A magyarországi olvasmányanyag specifikumai alapvetően egy könyvhiányból következnek. Kevés számú könyv volt a Kárpát-medencében. Kevés jelent meg, és a szervezett könyvkereskedelem is csak nagyjából az 1830-as évekre alakult ki. Ez annak ellenére igaz, hogy a kiadott könyvek száma folyamatosan nőtt (XVI. század: 951 könyveim; XVII. század: 7.000 könyvcím; XVIII. század: 35.000 könyvcím)," és az is igaz, hogy a XVI. században az európai könyvtermés jelentős százaléka (7890) megjelenik legalább egy példányban a korabeli könyvjegyzékeken. Ez az arány folyamatosan csökken (napjainkban is). (1) Ugyancsak a könyvhiánynak köszönhető az a jelenség, hogy a magyarországi szakértelmiségi szélesebb általános tájékozódással bírt, mint nyugat-európai kortársai, de nem olyan mély szakmai ismeretekkel.? Amíg a nyugat-európai egyetemi központokban szakmaspecifikus könyvesboltok is voltak, addig a Magyar Királyságban az első, kifejezetten könyveket árusító bolt csak a XIX. század közepén jelent meg. Volt persze vándor könyvkereskedő, könyvet árult a nyomdász, a könyvkötő, a XVIII. század második felében megjelennek a nagyobb velencei, augsburgi stb. kiadóházak állandó ügynökei." Ha átolvassuk a fennmaradt kereskedő raktárkészletjegyzékeket, akkor világos képet nyerhetünk az átlagos, olvasni tudó, főként polgári (városi) olvasó igényéről. A házaló kereskedő nem tudott (fizikailag sem) magával vinni fóliáns 19 TELEkI, Catalogi 1796—1819, 2002; TuRZA1 1966; DEÉ NAGy 1997. 1 GOLLNER 1977; VEROK 2005. 16 Vo. Cuinprls 1980; MArza I. 2005; Marte-lonrrA-MArza-STANcIu-SuTTNER, eds., Die union... 2010-2011. 17 "TAMPE 1979; CHINDRIS 2007. 9-60.; MArza I. 2007. 18 CHINDRIS 2001a. 19 MäArzal. 2005. 200 Birö Gy.-Monox-VEröK, ADATTAR 16/5, 2018, 227-242. V6. MArza E. 2005. 21 Ecsepy 1999. 2022. Monok 2017a; Monok 2017b. 205 Vo. Koxay 1990; Koxay 1997. Vo. INFELIseE—Marint, a cura di, Remondini, 1990; Monok 2008a. a 45
