Erdélyben, ahol a Báthoryak utáni református fejedelmek, illetve a lutheránus német
városok művelődésszervező tevékenysége is hasonló eredményeket hozott. Ezt az in¬
tézményrendszert azonban a tizenöt éves háború — amikor is a két ország lényegében
egyetlen hadműveleti területté vált — jelentős részben lerombolta.?
A XVI. és a XVII. század fordulója európai hatalmi játszmáinak érdekes pilla¬
nata az, amikor felvetődött a török Európából történő kiszorítása kapcsán a francia
és Habsburg megbékélés elvi lehetősége. Iervek születtek, a Pietas Austriaca hang¬
sülyozäsäval, ahogy az Unio Christiana gondolata mentén a felekezeti megbékélésre
is. À politikai elméletekben megfogalmazédott keresztény egység,* a protestäns teo¬
lögiäban az irenizmus,’ az erkölcsfilozöfiäban — ez idöben meg az erkölcs felvethetö
akár a közéleti cselekvésekben is (boldog idők) — a keresztény üjsztoicizmus egyfajta
optimizmusra adhattak okot a kortársak körében." A magyar művelődésben minden¬
esetre egy késő reneszánsz fellángolás mindenképpen megfigyelhető (könyvkiadás,
fordításirodalom, magyar nyelvű szépirodalom, építkezések stb.). A poszttridentinus
katolikus egyház is kereste a megbékélés formáit, ugyanakkor nem mulasztotta el
az ,egység" optimisztikus elképzelésének politikai hangulatát kihasználni." Pázmány
Péter sikerei a véleményformáló arisztokrata családfők katolizálásában (például Es¬
terházy Miklós, Batthyány Ádám, Nádasdy Ferenc) nem váltak volna valósággá, ha
ők nem bíznak a Magyar Királyság újraegyesítésében egy új európai összefogás ál¬
tal. A vasvári béke (1664) kijózanító lehetett, az ennek folyományaként szerveződő
Habsburg-ellenes mozgalom vérbe fojtása, és az ezzel párhuzamosan elindult erősza¬
kos katolizáció, a gályarabperek, illetve a protestáns iskolai intézményrendszer intéz¬
ményes ellehetetlenítése még inkább.
Csehország Mohácsa (a fehér-hegyi csata), a Palatinátus felosztása, majd az eu¬
ropai rendezés (1648) — ebben a Magyar Királyság már nem szerepelt önálló enti¬
tásként (Erdély igen) — után felgyorsult annak a birodalmi elgondolásnak a végre¬
hajtása, amelynek elemeit már a XVI. század utolsó harmadától kezdték kidolgozni:
a birodalmi közös kulturális kultuszelemek erősítése úgy, hogy az egyes népek helyi
kultikus szereplőinek tiszteletét nemzetközivé teszik." A Habsburg-udvar elindult
azon az úton, amely a Szent Német-római Birodalom császári címtől való megvá¬
lásáig vezetett (1806). A Magyar Királyság egyesítése ebben az elképzelésben csak
a leendő Habsburg Birodalom részére volt elképzelhető, amíg erre nem készültek
3 A kérdést művelődéstörténeti szempontból Péter Katalin vizsgálta a legalaposabban: PÉTER K. 1984; PÉTER K.
1989; PÉTER K. 2018a.
4 Dyuvara 1914, 126-208.
5 Osszefoglaléan: Uray 1987.
° Eztagondolkodäsmödot körvonalazta KLanıczayTT. 1987, KLanıczay T. 2001.; mai megközelitesben: FörköLı
2019, FörköLı 2021. Legüjabban läsd BEnE, szerk., Magyar sztoikusok, 2024 tanulmänyait.
A korszak művelődéstörténetéhez tézisszerű összefoglalásként lásd: SUTTER 1981.
Háttérolvasmányként lásd: FAra-FoRGó-HAuG-MORITZ-SCHINDLING, hrsg., Das Trienter Konzil..., 2019.
Vö. BENDA K. 1979, HARGITTAY 1987.
Schlierbach cisztercita rendházának újjászervezése a Traun-Viertel rekatolizációja után egy jó példa erre: