illegitim hatalmú császárnak a portréja, aki egyben Izráel elnyomója
is volt. Nehéz lenne tehát amellett érvelni, hogy Jézus a neki való alá¬
vetettségre biztatna. Sokkal valószínűbb ezt a passzust úgy olvasni,
hogy a császárnak azt kell kapnia, ami az övé, azt, amit megérdemel."
Pontosan: , Adjátok meg azért ami császáré, a császárnak..." Jézus
tehát nem kapcsolta itt sem össze egymással a császárnak és az Isten¬
nek adandó dolgokat, hanem éppenséggel elválasztotta őket. A világi
és a nem e világi hatalom nem egymás tükörképe. Ezt mint tényleges
szembenállást mi sem bizonyítja jobban, mint amikor Jézus elítélésekor
a tömeg azt kiabálja, hogy neki nincs királya (Dávid örökkévaló trón¬
ján), hanem császára van.
Római dénár Tiberius portréjával
Jézus válasza a konkrét társadalmi üzenet keretein túl általánosabb
érvényű igazságként egyúttal felfed valami lényegeset a pénz mibenlé¬
téről is. Mi is az a dénár, amit a farizeusok a Mesterrel megszemléltek?
Egy pénzérme, amelynek a feltalálását az emberiség történetében igazi
mentális forradalomnak szokás tartani. A történeti elemzések szerint
a pénz megjelenése analóg és egyben egyidős a filozófiai gondolkodás
megszületésével, mivel mindkettő egy új absztrakciós képesség megje¬
lenését manifesztálja. " A pénz esetében ez abban nyilvánul meg, hogy
A dénár eme vonatkozására a Romániában börtönbe vetett lelkész, Richard
Wurmbrand hívta fel a figyelmet: Richard Wurmbrand: Mélységekben járatta őket,
Kolozsvár, Koinonia, 2003, 49.
" Losoncz Alpár idézi ebben a vonatkozásban Alfred Sohn-Rethel munkáját:
Warenform und Denkform: Aufsätze, Frankfurt-Becs, Europäische Verlagsanstalt ¬
Europa Verlag, 1971, läsd Losoncz Alpár: A formakereső ellenállás, i. m., 329. Jelen
könyv keretei között azonban még egy összefüggés is mutatkozik: a pénz absztrak¬
ciója nemcsak a filozófiai gondolkodással egy időben születik meg Kis-Ázsiában,
a ión partvidéken, de a betűírással is azonos időben és térben.