Seite 42 [42]
OCR
ANTIFILOZÓFUSOK II. mondták: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődsz senkivel, mert embereknek személyére nem nézel. Mondd meg azért nekünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem? Jézus pedig ismervén az ő álnokságukat, mondta: Mit kísértgettek engem, képmutatók? Mutassátok nekem az adópénzt! Azok pedig odavittek neki egy dénárt. És mondta nekik: Kié ez a kép és ez a felírás? Mondták néki: A császáré. Akkor mondta nekik: Adjátok meg azért ami császáré, a császárnak, és ami az Istené, az Istennek." A legismertebb olvasat szerint a Mester itt példát mutat, arra készteti a keresztény embert, hogy példás állampolgár legyen, aki megadja azt a császárnak, ami megilleti, és persze Istennek is azt, ami őt megilleti. Tehát megfizeti az államnak az adót, és megadja Istennek is, ami neki jár, például a tizedet. A derék polgár eközben természetesen semmit sem kérdez, semmit sem firtat, nem érdekli a világi vagy az egyházi felsőség mibenléte, működése, mert tudomást sem vesz a politikáról és a közügyekről, mint már Tertullianus is megmondta: , nec ulla magis res aliena quam publica” — , semmi sem áll távolabb tőlem, mint a közügyek". Ezzel az értelmezéssel szemben azonban kételyek is felmerülhetnek. Először is, az elbeszélő nyilvánvalóan utal arra, hogy a farizeusok a Heródes-pártiakkal szövetkezve jöttek a Mesterhez, azzal a céllal, hogy politikai csapdába ejtsék. A csapda klasszikusan abban áll, hogy akár igennel, akár nemmel felel a kérdezett, mindkét esetben rosszul jár, politikai szempontból is bevádolható lesz: ha igennel válaszol, azért, mert tiszteli Róma uralmát, és ezzel elárulja a zsidóságot, amelyet a birodalom elnyomás alatt tart, ha pedig nemmel felel, akkor azért, mert ezzel engedetlenséget, lázadást manifesztál az erőszakos idegen uralommal szemben. A császárnak való adófizetést firtató kérdés után azonban először is a pénzérme szemügyre vételére kerül sor (Mt 22,19-— 21): , Mutassátok nekem az adópénzt! Azok pedig odavittek neki egy dénárt. És mondta nekik: Kié ez a kép és ez a felírás? Mondták néki: A császáré." Majd erre hangzik el a válasz: , Akkor mondta nekik: Adjátok meg azért ami császáré, a császárnak, és ami az Istené, az Istennek." A Római Birodalom dénárján az uralkodó császár képe volt látható, történetesen Tiberiusé. Azaz még a császárok között is egy trónbitorló, 40
