A pénz , misztérium", amelynek lényege rejtve marad a szemünk elől,
állította G. K. Chesterton, miközben mi a hétköznapjainkban több¬
nyire egy egyszerű csereeszközt látunk benne, amelyen különböző ja¬
vakat lehet venni. Mi is a pénz, és mit mondanak róla az Újtestamen¬
tum egyes, jószerével általánosan ismert passzusai?
A legismertebb a Hegyi beszéd kijelentése: , Senki sem szolgálhat
két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti, vagy az
egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Isten¬
nek és a Mammonnak” (Mt 6,24). A mammon arami kifejezés, jelen¬
tése vagyon", tulajdon , "gazdagság". Voltak e passzusnak olyan emi¬
nens olvasói, akik szerint arról van szó, hogy a világot leuraló rossz
gyökere a magántulajdon, a birtoklás. Így értette ezt Assisi Ferenc — aki
szerint Jézusnak nem volt magántulajdona, és nem használt pénz fize¬
tőeszközt, mert ha van valamid, következtetett Ferenc, akkor azt meg
is kell védened, tehát a birtokodhoz, a pénzedhez fegyverre is szüksé¬
ged van. Később a monstruózusan növekvő kapitalizmus korszakában
Jean-Jacgues Rousseau volt az, aki a magántulajdonnal együtt a pénz¬
ügyeket, kiváltképpen a megtermékenyült pénzt, a profitot tekintette
a történelem rákfenéjének, azon eredendő gonosz kútfejének, amely
az ember természetes állapotát deformálta. A fiatal Marx pedig, aki a
közhiedelemmel ellentétben a Biblia alapos olvasója volt, , a halhatat¬
lan pénzt" kerítőnek nevezte a dolgok és a szükségletek között, olyan
csábítónak, amely a , kötelékek kötelét"? rakja rá az emberre, s ezzel
hozzáláncolja a személyhez a társadalmat.
Az egyházi tanítás ezzel szemben erkölcsi parancsot fabrikált a
Hegyi beszéd e passzusából is: eszerint a Mammonnak való szolgálás
azonos a pénzimádattal, fösvénység, olyan megszállott kapzsiság, ami¬
lyet a színpadon Moliére A fösvénye testesít meg. A Mammonnak
szolgáló ember istenít valamit, amely erre tökéletesen jogosulatlan,
szolgál valaminek, ami fölött uralkodnia kellene. Ezzel szemben keresz¬
tény erénynek minősül a mértékletesség, a nagyvonalúság, az irgal¬
masság. Ezek az etikai normák egyébként többé-kevésbé mindegyik