Oldal 37 [37]
OCR
II. Gilbert Keith Chesterton - Tevék, amelyek átmennek a tű fokán A hit, a remény és a szeretet ,,észszerütlen” erényei mellett a kereszténységet megkülönbözteti a judaizmustól a keresztény , alázat?" elve, amely nem egyeztethető össze egy hamis missziós tudattal. Erről az erényről Chesterton nem kíván rossz moralizáló példákat adni, inkább egy biblikus képben foglalja össze, mi is annak az alázatnak lényege, hogy az evangéliumi lelkület abban leli legnagyobb örömét, ha énjét nullára redukálja. A költői kép meglepő módon kozmikus, az egész teremtést áthatja, és csak ebben az értelemben jellemzi az ember és az univerzum kapcsolatát is: , Az alázat újítja meg örökkön örökké a földet és a csillagokat. Nem a kötelesség, hanem az alázatosság az, ami megóvja a csillagokat attól, hogy helytelen pályára tévedjenek, megvédi őket a megbocsáthatatlan lustálkodó rezignációtól; az alázatosságnak köszönhető, hogy a legősibb égi szférák frissek és rendíthetetlenek maradnak számunkra. Mindnyájunkat megvert ama történelem előtti átok, s oly könnyen belefáradunk a csodákba. Ha életünkben először látnánk a Napot, a legfélelmetesebb és leggyönyörűbb meteorok egyike volna a szemünkben. Most pedig, hogy századszor látjuk, Wordsworth förtelmes és istenkáromló kifejezésével élve azt mondjuk rá, hogy közönséges napvilág. Hajlunk arra, hogy növeljük igényeinket. Hajlunk arra, hogy akár egy féltucatnyi Napot követeljünk, igényt tartunk egy kékre, igényt tartunk egy zöldre." Az angol gondolkodó szerint a kereszténység gigantikus titka az öröm. Az antik görögség óta ismeretes, hogy a materiális ember ugyan tud örülni minden kis dolognak, de a nagy dolgok olyan keserűek számára, mint az óceán. A más vallású ember, illetve a modern ateista számára , a racionális erények olyan dolgok, mint például az igazságosság vagy a mértékletesség — ezeket a keresztény egyház átvette. A három misztikus erény, amelyet a kereszténység nem átvett, hanem feltalált: a hit, a remény és a szeretet. Mármost, a keresztény retorika hatalmas és nevetséges áradatát zúdíthatnánk a három szó köré, én azonban velük kapcsolatban mindössze két nyilvánvaló tényre szorítkozom. Az egyik nyilvánvaló tény (éles ellentétben a nem keresztény ember táncot lejtő káprázatával) abban áll, hogy a világi erények, mint amilyenek az igazság és a mértékletesség, szomorú erények, ellenben a hit, remény és szeretet misztikus erényei vidám és ujjongó erények. Chesterton itt nyilvánvalóan a bűnbeesésre és annak következményeire gondol. 35
