OCR
MÉRTÉK történetéhez vezet majd el, hogy az ő egyszerre kétségekkel és homályokkal teli és mégis dicsőséges sztorija egy másik, mennyei történetet is ír már? Mintha e kis próféta iránti szeretetből ismételte volna meg Jézus maga is a hajón alvást, éspedig a legnagyobb nyugalommal, mialatt ugyanúgy rettenetes vihar tombolt a Genezáret-tavon, mint egykor Jónással a tengeren, s őt is a tanítványainak kellett kétségbeesetten felébresztenitik (Mk 4,38). A próféta e krisztusi vonását erősíti meg az is, hogy bámulatra méltó elszántsággal maga kéri a tengerészektől, vessék a háborgó tengerbe, mert tudja, hogy akkor az le fog csendesedni. Ő maga ajánlja fel az áldozatot a többiek megmenekülése érdekében: , Ő pedig mondta nékik: Fogjatok meg és vessetek engem a tengerbe, és megcsendesedik a tenger ellenetek" (Jón 1,12). Azonban a mindenféle nemzetből összesereglett hajósokra a vihar során olyan erős istenfélelem nehezedik, hogy vonakodva fogadják el Jónás ajánlatát, azt is csak elkerülhetetlen végső megoldásként. Végül Jónás mégis a habokban landol. Erre az Úr rendel -— vagy készít — egy nagy halat, amely először elnyeli a prófétát, majd három nap és három éjjel után kiokádja a partra. Ismeretes, hogy ezt a különös túlélést — vagy inkább a halálból való új életre kelést —, amelyben Jónás a tenger mélyéből és a hal gyomrából kiszabadulva részesült, az Ember Fia a maga halála és feltámadása jelének nevezte: , E gonosz és parázna nemzetség jelt kíván; és nem adatik jel néki, hanemha Jónás prófétának jele. Mert amiképpen Jónás három éjjel és három nap volt a cethal gyomrában, azonképpen az embernek Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomräban” (Mt 12,39-40). Különös paradoxon: Istennek ez a problematikus, nagyon is esendö szolgája, akinek a számlájára Klaus Heinrich berlini vallásfilozófus ráadásul háromszoros árulást ír — merthogy Isten kegyelme, hosszútűrése és jósága ellen lázad -, szinte már eljátssza azt, ami a Messiässal történni fog. Az mintegy megtörténik vele az akarata és a tudomása ellenére. S ettől fogva magán hordja, a mélység által elnyelt és az életbe visszatért testén hordozza a megváltás kegyelmét, és ezt kellene elfogadnia a mai történeti becslések szerint milliós várossá nőtt Ninivét illetően is, akarata és hite ellenére. Ő maga testileg hordozza az ítélet valóságosságát, amit megélt a hal gyomrában, és a krisztusi üzenetet is, a Mindenhatóhoz bűnbánattal fordulás univerzális érvényességét. 21