Oldal 20 [20]
ANTIFILOZÓFUSOK II.
Ez a Don Quijote nemcsak a kierkegaard-i hit lovagjanak a masa, azaz
»hds”, de az írás 1905-ös keletkezése megengedi még a késő roman¬
tikus attitűdöt is, hit, hősiesség és költészet párhuzamát: az igazi hős
költő is egyben — foglalja össze a filozófus a kommentárját —, mi más
a hősiesség, ha nem költészet?
Ezt a költészetet és ezt a hősiességet végtelenül avíttnak is érezheti
Cervantes és Unamuno mai olvasója. Nincs ellenállás az up-to-date
technológiai uralmával szemben, és semmi sem lehet ma rosszabb jelző,
mint ha valakit ódivatúnak vagy valami letűnt világ képviselőjének,
, Don Aujijoténak? titulálnak. Nem merünk , korszerűtlenek? lenni,
s éppen ebben rejlik Unamuno írásának a valódi bátorsága, hogy Cer¬
vantes hősének, avagy a hit lovagjának választott, igenelt korszerűt¬
lenségében új perspektívákat lát, nem értékőrzést, nem hagyomanyér¬
zést, hanem jövőbeli reménységet.
Unamuno paradox reménységéből meríthetett Graham Greene is
a maga Don Quijote-regenyeben (Monsignor Quixote, 1982), csak
kevesebb pátosszal és több humorral. Az ő búsképű lovagja egy gyer¬
meki lelkületű kispap, Cervantes hősének a leszármazottja, akit az
egyházi felsőség kicsap a falujából, El Tobosóból. Ezért az ugyancsak
kipenderített kommunista polgármesterrel, ezzel a Sanchóval kóborolja
be Spanyolországot Rocinanténak becézett régi autóján. Barangolásuk,
amely egyben menekülés is a totális diktatúra árnyai elől, végül a pap
akarata és szándéka ellenére hősiességgel, mondhatni, mártíriummal
végződik. A megfáradt és sokszor kétségeivel küzdő Ouijote atya egy,
a bábjátékos-jelenetet felidéző egyházi körmenetbe botlik: a résztvevők
egy babát hordoznak körül Máriaként, azt hirdetve, hogy a Szűz szá¬
zas bankókat kér, amelyeket a ruhájára kell ragasztani. Ez a lovag sem
tehet mást, mint amit őse csinált volna, aki arra esküdött, hogy meg¬
torolja az igazságtalanságokat, megsegíti a bajba jutott ártatlanokat:
fellép az istentelenség és az istenkáromlás ellen. Ugyanígy cselekszik
Monsignor Quijote is: „Letepte a szobor ruhajaröl a szäzdollärost,
leszakitotta mind a ruhät, mind a bankjegyet. A mäsik oldalon egy
ötszáz frankos fityegett. Ez már könnyebben jött le, s ő azt is ledobta.
Megannyi százpezetás bankjegy szakadt ketté, amint letépte őket.
Galacsinná gyúrta a papírt, és a tömeg közé hajította." A tett követ¬
kezménye nyilvánvaló: egy golyó sebzi halálra a lovagot. Ismételten
meg lehetne jegyezni: a könyvek a hibásak, Cervantes Don Ouijotéja,
18