Page 17 [17]
OCR
I. Miguel de Unamuno - Halotti beszéd a könyvek fölött sáról is szól. Az Ige testté, hússá lett, írja A kereszténység agóniájában, és meghalt a kereszten: ezzel az isteni Ige betűvé lett. Maga a könyv mint találmány, amiként Ivan Illich nyoman alabb kifejtem, formáját és használatát tekintve a constantinusi kereszténység találmánya, az antik pergamentekercset váltotta fel a szent iratok könyvenkénti lejegyzése és összekötése, amelyek csak később egyesültek a Bibliában, azaz a Könyvben. Ismeretes, hogy Cervantes Don Ouijotejanak szomort sorsat a narrator a lovagregények karos hatasának tulajdonítja, merthogy ezek vették el a derék spanyol nemes józan eszét... Ám nemcsak a legendás spanyol nemes, de a német , mágus", Johann Georg Hamann is úgy olvasott, hogy voltaképpen számára minden könyv Biblia volt, mert mindegyikből, profánból és kegyesből egyaránt lehetséges volt következtetnie a Mindenhatóra. Ezt a látásmódot Unamuno La Mancha-i lovagjára is érvényesítette, csakhogy az ő Bibliája a lovagregények voltak, amiképpen a Bibliát is mint egy lovagregényt olvasta, útmutatásként az igaz, erényes, bátor és hősies élethez. A hősiesség mint a hit lovagjának a fundamentális tulajdonsága rokonitja Don Quijotét Loyolai Ignaccal is: mintha a lovagregények szerelmese és az evangéliumok szerelmese lenne e két spanyol férfiu, mintha különböző megtestesülései lennének a hit hőseinek. Azonban, amiképpen a kierkegaard-i hit lovagjának reminiszcenciája, úgy talán a jezsuita alapítóval vont párhuzam sem teljesen kézenfekvő. Áttűnéseiben viszont igen, és a paradoxiában is, amelyek szerint az, amit általában képzeletnek neveznek, sokkal valóságosabb az úgynevezett valóságnál, és az, amit a közvélemény bolondságnak bélyegez, józanabb a józanságnál. Don Ouijote úgy indul el élete nagy kalandozására, hogy nem tudja, voltaképpen hová is tart, és egyáltalán miért kelt útra. A lovára bízza magát, azt tervezi, hogy megtorolja azokat az igazságtalanságokat, amelyekkel találkozik, anélkül, hogy meg akarná reformálni vagy rendszabályozni a világot: egyszerűen a kóbor lovagok életét akarja élni. És talán mert olvasta azt is, hogy ,,a szél fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy: így van mindenki, aki a Szellemtől született" (Jn 3,8). Tehát rábízza magát az útra. És ebből a különös vándorlásból előáll egy élet, amely a ráirányuló szemnek azt mutatja, hogy csak két út van, Isten vagy a feledés: 15
