Page 15 [15]
I.
MIGUEL DE UNAMUNO - HALOTTI BESZÉD A KÖNYVEK FÖLÖTT
Miguel de Unamuno a 20. század első felének egyik legambivalensebb
keresztény gondolkodója volt. Az antik görög kultúrát klasszika-filo¬
lógusként alaposan ismerő, Nietzsche, Schopenhauer és Kierkegaard
tanulmányozásával filozófussá érett professzort szokás antimodernnek
tekinteni, mint akit valami ásatag nemzeti konzervativizmus iránti
nosztalgia fűtött. Ugyanakkor politikai pályafutása — mely a spanyol
polgárháború támogatásával végződött — bátorságról, üldöztetésről és
merénylettervekig fokozódó folyamatos támadásokról tesz tanúbi¬
zonyságot. E pálya egészét tekintve más értelmezői, mint például David
Cayley, meggyőzően mutatnak rá ugyanazokra az ellentmondásokra
Unamunónál, amelyek kortársát, Chestertont vagy már egy következő
generációban Ivan Illichet is jellemezték.
E három gondolkodót összekapcsolja a történeti kereszténység tra¬
gédiájának megrendüléssel és szenvedéllyel telt felismerése, e tragédia
feltárásának a szándéka, s a szembefordulás a , vallás?" minden kárté¬
kony tevékenységével. Ebben a vonatkozásban Unamuno utolsó írása,
a La agonia del cristianismo 1925-ben jelent meg, szinte lefordítha¬
tatlan címmel: a kereszténység , agóniája" ugyanis nemcsak "haláltu¬
sá"-t jelent, mindenekelőtt a Megváltó haláltusáját a kereszten, hanem
a görög agón szôra visszavezetve ’küzdelm’-et, ’harc’-ot is, utalva Jézus
ama szavaira, amelyek szerint ő nem békét, hanem háborút, küzdelmet
hozott, meghasonlasokat és elvalasztasokat is. Unamuno magara vette
ezt a harcot, deklarálva, hogy miután az egyház évezredes doktrinava
tette azt, ami egy Isten-ember szeretete volt, ami élet, küzdelem, agó¬
nia volt, ez a küzdelem ma valóban életre-halálra megy. Élet-halál
harcot vívunk azzal, fejti ki, hogy a keresztény társadalom emberévé,
a jé polgárrá, a civillé, a jogok és kötelességek alanyává váljunk,
13