Page 278 [278]
276 ] SZABÓ MÁRTON
interpretatív szemléletébe és tanulmányozásába pedig a politikatudomány oldalá¬
ról átfogóan mutatja fel ezt a kölcsönösséget. Tanúskodnak erről már a könyv fő
részei is: Tények, Megismerések, Keretek, Szereplők, Közügyek, Kutatások, Politoló¬
giák, amely tématerületek összesen 33 fejezetben kerültek kifejtésre."
5.
Amennyiben a politikafilozófia és a politikatudomány viszonyát tagaljuk, akár
akarjuk akár nem, beleütközünk a hazai viszonyokba. Eddig is szó volt erről, de
inkább általánosságban és pozitív felhangokkal. Ám korántsem ilyen rózsás a
helyzet. A magyar politológia főáramát egyrészt ma egy pozitivista-objektivista
tudományszemlélet jellemzi, másrészt kivételnek számít benne az elméleti-mód¬
szertani önreflexió, a filozófiai szemlélet pedig különösképpen. Úgy vélem, a
helyzet természetét akkor értjük jól, ha a problémát történeti összefüggésben
vizsgáljuk. Magyarországon ugyanis 1990 után született meg a politikatudo¬
mány, vagyis - szoktuk mondani - hazánkban ez a legfiatalabb társadalomtu¬
domány. Előtte is volt persze nyilvános és intézményi gondolkodás, kutatás és
tanítás a politikai valóságról, de ez a nyugat-európai politológia ellentudománya
próbált lenni. Nem is hívták politológiának, hanem tudományos szocializmus¬
nak, a Szovjetunió által elnyomott néhány más országban pedig tudományos
kommunizmusnak. Vagyis tisztán marxista-leninista ideológia volt, amely be¬
tagolódott ennek a szemléletnek a jól kiépített rendszerébe, egy hierarchiku¬
san felépülő hármas tagozódásban. Legfelül a dialektikus materializmus volt,
amely a marxizmus-lenizmus általános filozófiájának számított. A történelmi
materializmus a dialektikus materializmus specifikálása volt a társadalomra,
mondhatni ez volt a társadalomfilozófia ezekben az országokban. A materia¬
lista jelző túlhangsúlyozása is mutatja, hogy ez a filozófia az idealizmust tekin¬
tette legfőbb ellenlábasának, sőt az ellenségének. A materialitás azonban nem
a társadalom vagy éppen az ország tényleges valóságára vonatkozott vagy ebből
táplálkozott. Színtiszta konstrukció volt, amelynek elemei az ideális (szocialis¬
ta, kommunista) társadalom elvont tulajdonságait igyekezett összerendezni és
cáfolhatatlan valóságként prezentálni.
Politikatudománynak - ha ez egyáltalán jó szó itt - a tudomänyos szocializ¬
mus számított, ám ennek nem volt köze ahhoz az empirikus fogantatású tudo¬
mányhoz, amit a nyugat-európai országokban ez a diszciplína jelentett. Kifeje¬
zetten és direkt módon ideológia volt. Olyan témákat tárgyalt, mint például az
Aa Szabó Márton: Diszkurzív politikatudomány. Osiris, Budapest, 2016.