Oldal 28 [28]
OCR
26 ] TURBUCZ PÉTER Ezt követően figyelembe vették, és ugyanígy felsorolták az igazolás alá vont tudós nemzeti értékrendűnek tartott érdemeit is. Ehhez Kornis és védője, Halász Aladár, újságcikkek garmadáját, valamint egy képviselőházi jegyzőkönyvet nyújtottak be bizonyíték gyanánt. Elsőként említésre került, hogy 1933-ban fellépett a tanulás szabadsága érdekében, és a zsidók ellen tüntető egyetemi hallgatókat sorra kivezette az épületből. Később, 1938-ban a második zsidótörvény előterjesztésekor kilépett kormánypártból, és többedmagával ellenzékbe vonult, amivel elősegítette Imrédy bukását. Az 1940-es évektől pedig kifejezetten fasizmus és németellenes megnyilatkozásairól vált híressé, amiért évek múlva a Gestapo elfogta, bántalmazta és üldözte. Mérlegelték, majd elfogadták a védelem azon állítását is, hogy a kultúrpolitikus azért maradt a képviselőház elnöke, mert ígéretet kapott a zsidókérdés napirendről való lekerülésére. Az újabb jogszűkítő intézkedést látva azonban rögtön lemondott tisztségéről, kilépett a pártból, és a kormány ellen fordult. Később baloldali irányzatú beszédeket tartott, amiért a német hatóságok támadták. A védelem reagált a fentnevezett kötetekkel kapcsolatban támasztott kifogásokra is. Kornis véleménye a következő volt a dologról: Az I. bécsi döntés alkalmából Horthy Miklósról írt méltatása az adott körülmények között, amikor még a baloldali lapok, köztük Szakasits Árpád a Népszava főszerkesztője is vezércikkben magasztalták a Kormányzót, nem kifogásolható. Ezen logika mentén sikerült elfogadtatnia vádlóival azt is, hogy ugyanezen okból a Hitlert és Mussolinit dicsőítő cikkei miatt sem marasztalható el. A népbírók figyelembe vették a tárgyaláson becsatolt számos okirat mellett a védelem tanúinak Rappaport Béla rabbi, Schönfeld Miklós rabbi, Benoschofsky Imre főrabbi, Scheiber Sándor rabbi, továbbá Berényi Manó, Székely Endréné, Bródy Ernő, Darvas István és Szemere Samu nyilatkozatait is. A felsorolt személyek mind igazolták Kornis humanitását, és hogy mindenkor bátran és férfiasan kiállott az üldözöttek mellett, egyúttal elítélte az igazságtalanságot és kárhoztatta az embertelenséget. A népbírósági határozat utolsó bekezdése árulkodó a tekintetben, hogy feltehetően nem vártak ilyen alapos, jól felépített védelmet. A bírák beismerték, hogy intézményük nem alkalmas fórum Kornis szellemi értékének és irodalmi munkásságának méltatására. Ők kizárólag abból a szempontból vizsgálták munkásságát, hogy az valamely részében ellenkezik-e a demokratikus népi gondolattal és felfogással. Ebből a szempontból az összes figyelembe vett enyhítő körülmény ellenére is a terhelő adatokat oly súlyosnak találták, hogy a kényszernyugdíjazást tartották volna igazságos határozatnak, ám kizárólag azért hoztak enyhébb ítéletet, mert az Egyetemi Tanács által kiküldött egyetemi tanár (aki nem kisebb személy, mint Moór Gyula az egyetem rektora és a Magyar
