Page 152 [152]
A BIODIVERZITÁS GAZDASÁGTANA. A DASGUPTA-JELENTÉS
2. Miért tartunk erőforrásokat köztulajdonban?
Miért nem engedték meg maguknak egyes közösségek a helyi ökoszisz¬
témák földarabolását és magánkézbe adását? Az egyik ok a kockázatkö¬
zösség, kockázatmegosztás lehet. Például az erdőségek térben heterogén
rendszerek. Számít bennük a mikroklíma, a talaj minősége. Egyes esz¬
tendőkben az erdőség egyik részében terem egy adott gyümölcsfa-állo¬
mány, más években más részekben más növények hoznak bő termést.
Az átlagterméshez, átlaghozamhoz viszonyított ingadozások száraz
térségekben, hegyvidékeken vagy öntözéshez nem jutó területeken vár¬
hatóan nagyobbak lehetnek. Ha egy erdőséget fölparcelláznánk, az egyes
háztartások nagyobb kockázatot viselnének, mint közösségi tulajdon és
együttműködő szabályozás esetén. Lehet, hogy az egyes háztartások
kockázatcsökkentése nem nagymértékű, de mivel az indiai falvakban
kicsi az átlagos jövedelem, az egyes háztartások mégis nagymértékben
profitálnak a közösségi tulajdonból és a megállapodások közös betarta¬
tásából. A közösségi tulajdon segíti a kockázatmegosztást.
Ennek egyik közvetlen mellékhatása, hogy a jövedelmi egyenlőtlen¬
ség kisebb ott, ahol a közösségi forrásmegosztás kifejezettebb. A teljes
jövedelem nagysága persze már más kérdés; a legszegényebbek a száraz,
hegyvidéki, nem öntözött tájak. Mindenesetre a háztartások jövedel¬
mének növekedésével még a száraz régiókban is csökken a közösségi
tulajdontól való függés — ezt jósolja az elmélet, és ezt erősítik meg az
esettanulmányok (Jodha 1986, 2001; Cavendish 2000).
A szimmetrikus helyzetű használók között az elosztás is szimmet¬
rikus — amit azonban nehéz megtervezni és kialakítani, ha sokrétű és
változatos az erőforrás. Ilyenkor a legjobb helyekhez való hozzáférés
rotációja lehet a megoldás. Ez gyakran elő is fordul partközeli halász¬
vizek, erdei tűzifagyűjtő helyek vagy gyepek és hegyi legelők esetében
(Netting 1981; Baland-Palleau 1996). A rotáció méltányos hozzáférést
enged minden használónak.
Elvileg az is lehetséges volna, hogy a közösség kiparcellázza és ma¬
gánkézbe adja az erőforrást, és rábízza a háztartásokra, hogy alakítsanak
ki egy kölcsönös biztosítási rendszert. Egy ilyen döntés azonban más te¬
rületen hátráltathatná az együttműködést. Legalább két okból. Először
is vegyük tekintetbe, hogy maga az együttműködés gyakorlata magatar¬
tásformáló hatású. Ebből az is következik, hogy ha egy területen felha¬
gyunk az együttműködéssel, az gyengíti az együttműködési hajlandó¬
ságot más területeken is. Másrészt pedig az együttműködés szilárdabb
akkor, ha egy vállalkozásban az opportunista magatartás szankcionálása
150