Page 133 [133]
OCR
19. A Természet kínálata és az igényeink dékként elhelyezünk ( Jelentés, 4. és 4. fejezet). Az újrafelhasználást, újrahasznosítást és megosztást célzó szabványok érvényesítése szintén fontos szerepet játszik, és valószínűleg pozitív gazdasági hatása van, beleértve a munkahelyek teremtését. A technológiai innovációk óriási mértékben járulhatnak hozzá a lábnyomunk csökkentéséhez. A genetikailag módosított haszonnövények révén növelhető a hozam, miközben csökken az élelmiszer-termelés éghajlatváltozáshoz és biodiverzitás-csökkenéshez való hozzájárulása (Zilberman, Holland és Trilnick, 2018). A vertikális gazdálkodás és a húspótlók növelhetik a hozamot, miközben az élelmiszer-termelés éghajlatváltozáshoz és biodiverzitás-csökkenéshez való hozzájárulása csökken. Továbbá, vannak módszerek a környezetkárosító inputok csökkentésére, mint a precíziós mezőgazdaság és az integrált növényvédelem. A technológiai innovációk szintén segíthetik a járulékos fogás csökkentését a halászatban. Mindegyikben megvan a potenciál, ami azonban csak akkor érvényesül, ha ösztönzőket vezetnek be azok széles körű alkalmazására. A múltban a magánszektor az államra támaszkodott, hogy biztosítsa a kutatás-fejlesztési (K--(F) befektetéseket, amelyek növelik a sajät K+F befektetéseik hatékonyságát. A tudománytörténészek között régóta élénk vita folyik arról, hogy vannak-e a kettő között kiaknázandó szinergiák. Az államnak itt óriási szerepe van azoknak a befektetéseknek a finanszírozásában és koordinálásában, amelyek szükségesnek bizonyulnak majd a fenntartható jövő felé történő elmozduláshoz. Azonban nem támaszkodhatunk egyedül a technológiára és az emberi találékonyságra, meg kell változtatnunk termelési és fogyasztási mintáinkat is. Az emberi gazdaság korlátos, tehát kontraproduktív lenne olyan gazdasági növekedést hajszolni, amely a K+F befektetések finanszírozása érdekében kärositja a Természetet. Ha az „üzletmenet” marad a régiben, a magas jövedelmű országok és a fejlődő, felső-közepes és alsó-közepes jövedelmű országok fogyasztása marad a világ ökológiai lábnyomának fő hajtóereje. Ökológiai lábnyomunk egyik fontos tényezője az étrendünk. Az állati termékekben gazdag étrendek a növényi termékeken alapulóknál sokkal nagyobb lábnyomot hagynak. Ha öszszeadjuk a legelőket és az állatok takarmányozására használt területeket, akkor megállapítható, hogy az állattenyésztés a világ mezőgazdasági területeinek 8090-át használja. Továbbá a növényi alapú élelmiszer üveghäzhatäsügäz-kibocsätäsa 10-50-szer kisebb, mint az ällati termékeké (Poore és Nemecek, 2018). A régiók jelentősen különböznek a relativ labnyomukban. Becslések szerint ha az étrendek elmozdulnänak 131
