Page 133 [133]
19. A Természet kínálata és az igényeink
dékként elhelyezünk ( Jelentés, 4. és 4. fejezet). Az újrafelhasználást,
újrahasznosítást és megosztást célzó szabványok érvényesítése szintén
fontos szerepet játszik, és valószínűleg pozitív gazdasági hatása van,
beleértve a munkahelyek teremtését.
A technológiai innovációk óriási mértékben járulhatnak hozzá a láb¬
nyomunk csökkentéséhez. A genetikailag módosított haszonnövények
révén növelhető a hozam, miközben csökken az élelmiszer-termelés
éghajlatváltozáshoz és biodiverzitás-csökkenéshez való hozzájárulása
(Zilberman, Holland és Trilnick, 2018). A vertikális gazdálkodás és
a húspótlók növelhetik a hozamot, miközben az élelmiszer-termelés
éghajlatváltozáshoz és biodiverzitás-csökkenéshez való hozzájárulá¬
sa csökken. Továbbá, vannak módszerek a környezetkárosító inputok
csökkentésére, mint a precíziós mezőgazdaság és az integrált növény¬
védelem. A technológiai innovációk szintén segíthetik a járulékos fogás
csökkentését a halászatban. Mindegyikben megvan a potenciál, ami
azonban csak akkor érvényesül, ha ösztönzőket vezetnek be azok széles
körű alkalmazására. A múltban a magánszektor az államra támaszko¬
dott, hogy biztosítsa a kutatás-fejlesztési (K--(F) befektetéseket, amelyek
növelik a sajät K+F befektetéseik hatékonyságát. A tudománytörténé¬
szek között régóta élénk vita folyik arról, hogy vannak-e a kettő között
kiaknázandó szinergiák. Az államnak itt óriási szerepe van azoknak a
befektetéseknek a finanszírozásában és koordinálásában, amelyek szük¬
ségesnek bizonyulnak majd a fenntartható jövő felé történő elmozdu¬
láshoz.
Azonban nem támaszkodhatunk egyedül a technológiára és az em¬
beri találékonyságra, meg kell változtatnunk termelési és fogyasztá¬
si mintáinkat is. Az emberi gazdaság korlátos, tehát kontraproduktív
lenne olyan gazdasági növekedést hajszolni, amely a K+F befektetések
finanszírozása érdekében kärositja a Természetet. Ha az „üzletmenet”
marad a régiben, a magas jövedelmű országok és a fejlődő, felső-közepes
és alsó-közepes jövedelmű országok fogyasztása marad a világ ökológiai
lábnyomának fő hajtóereje. Ökológiai lábnyomunk egyik fontos ténye¬
zője az étrendünk. Az állati termékekben gazdag étrendek a növényi
termékeken alapulóknál sokkal nagyobb lábnyomot hagynak. Ha ösz¬
szeadjuk a legelőket és az állatok takarmányozására használt területeket,
akkor megállapítható, hogy az állattenyésztés a világ mezőgazdasá¬
gi területeinek 8090-át használja. Továbbá a növényi alapú élelmiszer
üveghäzhatäsügäz-kibocsätäsa 10-50-szer kisebb, mint az ällati ter¬
mékeké (Poore és Nemecek, 2018). A régiók jelentősen különböznek a
relativ labnyomukban. Becslések szerint ha az étrendek elmozdulnänak
131