Page 123 [123]
17. Inkluzív vagyon és társadalmi jóllét
gazdasági fejlődés mérésére történő használata mellett, közben viszont
projektértékelési kritériumként előtérbe helyezni az NPV-t, rossz köz¬
gazdaságtani szemlélet. Nincs magyarázatunk arra, hogy vajon hogyan
maradhatott fenn a kettő egyidejűleg.
Ezzel megtettünk egy teljes kört, visszatértünk oda, ahonnan in¬
dultunk, mivel most már a közösségi befektetőnk felismeri, hogy a
portfóliók értékének maximalizálása végső soron a vagyon maximali¬
zálásának felel meg, de polgárként a vagyont inkluzív vagyonként ér¬
telmezi. Ebben a gondolatmenetben a bérek és fizetések elszámolása
a humán tőke társadalmi megtérülése; az, hogy a mangroveerdők to¬
vábbra is védelmet adnak a viharokkal szemben, annak a megtérülése,
hogy a garnélarák-tenyésztőket féken tartják; a fák ültetése és gondozása
segít a biodiverzitás erősítésében, s egyszersmind csökkenti a légkör
szén-dioxid-tartalmát; a szárazföldi és vízi védett övezetek létrehozása
megakadályozza a biodiverzitás csökkenését; és így tovább.
A közösségi befektető most már tudja, hogy éveken át félrevezették
azzal, hogy a GDP-növekedés megfelel a gazdasági fejlődésnek, hogy
a biodiverzitás csökkenése felett érzett aggodalma szembemegy azzal,
amit megalapozott gazdasági okfejtésnek hívnak. Rájön, hogy az inkluzív
vagyon változása az egyik időszakról a következőre megfelel az inkluzív
befektetésnek, ami a tőkejavak mindhárom osztálya adott időszakban
bekövetkező minőségi vagy mennyiségi nettó változásainak számviteli
értéke.
Most már tollat ragad, hogy bizonyítsa, az inkluzív vagyon egyik idő¬
szakról a másikra akkor növekszik (és csak akkor), ha a fogyasztás abban
a periódusban kisebb, mint a nettó hazai termék (NDP), vagyis az ösz¬
szes tőkejószág számviteli értékvesztésével csökkentett GDP. Felismeri,
hogy a GDP egy időszakon belül emelkedhet, még az inkluzív vagyon
növekedésével együtt is. Azonban arra is rájön, hogy mivel jelenleg óri¬
ási a globális hatásegyenlőtlenség, nagyon valószínűtlen, hogy a GDP
növekedése, amit a természetivagyon-eszközök értékvesztését okozó
tevékenységek generálnak, a végtelenségig folytatódjon a jövőben, még
akkor sem, ha a globális inkluzív vagyon növekszik. Felismeri, hogy
csak a természeti tőkét magukba foglaló formális gazdasági modellek
adhatnak választ, adatokból történő becslés esetén.
Erezheti azt is, hogy az egyenlőség okán az alacsony jövedelmű
országok és régiók anyagi életszínvonalának emelése elsőbbséget kell
élvezzen. Es mivel meggyőződése, hogy az egyéni preferenciák társa¬
dalmilag beágyazottak, bizakodó, hogy a gazdag országok lakosai ne
121