Oldal 101 [101]
OCR
15. Az állam, a közösségek és a civil társadalom elég nagy, szinte mindegyikünk megtenné. A legtöbb ember megvásárolható, de azt nehéz megmondani, kinek mennyi az ára. Az emberek mindenfelé próbálnak olyan intézményeket létrehozni, amelyekben ösztönözve vannak az együttműködésre. Az ösztönzők a részleteikben eltérnek, azonban van bennük egy közös: azok, akik ok nelkül megszegik a megállapodásokat, büntetést kapnak." Ellentétben a fenti (i) esettel, ahol a büntetést az önkontroll méri az emberre, a (ii) esetben a büntetést az egyénen kívüli, külső forrás rója ki (az állam, a törzsfő, a falu vezetője), és a (iii) esetben a közösségben kö/csönös kontroll szabja ki, és ehhez társadalmi viselkedési normákra van szükség. Ha a (ii) esetről van szó, akkor az emberek tetteinek a szükséges bizonyítéka igazoláson kell alapuljon (pl. bíróságok által hozott ítéletek révén). Ezzel szemben a (iii) eset megkívánja, hogy az emberek meg tudják figyelni egymás viselkedését, ennek hiányában a társadalmi normák nem működnek. A bizalmat a másik iránt, és a bizalmat a kormány és a piac intézményei iránt, ami lehetővé teszi, hogy az emberek egymással együttműködjenek a kölcsönös előny érdekében, társadalmi tőkének nevezzük." Azonban általános a társadalmat úgy tekinteni, mint ami három intézményi osztályból tevődik össze: háztartások, piacok és az állam. Az éghajlatváltozás gazdaságtanát kezdetben kifejezetten ezzel a hármas tagolással foglalták keretbe. A társadalmi tőke gondolata az intézmények egy negyedik osztályát világítja meg, ami a közösségeket és a civil tärsasägokat/szervezeteket foglalja magába. Mindkettő alapvető szerepet játszik abban, hogy az emberek képesek legyenek együttműködni az állam vagy a piacok közvetlen bevonása nélkül. A társadalmi tőke az a hely, ahol az egyéneket és a szervezeteket a közvélemény számításba veszi. A jó hírnév egyfajta képesítő eszköz, amelynek megszerzéséért a vállalatok mindent megtesznek. Manapság a cégek változó sikerrel igyekeznek jó hírnevet vásárolni (Bakan, 2020), azonban korábban erre az olyan viselkedéssel lehetett szert tenni, ami 7 A helyes viselkedésért nyújtott jutalom a másik lehetőség, de, nyilvánvaló okok miatt, a jutalom inkább presztízs, mintsem pénz formájában jelenik meg. Az ezzel kapcsolatos szakirodalom hatalmas. Azok a közlemények, amelyek közvetlen hatást gyakoroltak az itt vizsgált témákra: Coleman (1988); Putnam (1993); Fukuyama (1995); Granato, Ingelhart és Leblang (1996). Dasgupta és Serageldin (2000) munkája a témakörrel foglalkozó elméleti és empirikus esszék gyűjteménye. A társadalmi tőke fogalma az itt vázoltak szerint és a Jelenfésben nem egyezik meg teljes mértékben a fenti munkák ajánlásaival, sőt, az egyes tanulmányok sem ugyanúgy vázolják, de a pontos meghatározás hiánya nem akadály egy ilyen összetett fogalom tárgyalásakor, inkább segítség, mivel segít elkerülni az elhúzódó vitát, hogy a társadalmi tőke mit is jelent. 78 99
