Page 90 [90]
OCR
I. RÉSZ. A JELENLEGI HELYZET ÉS ANNAK OKAI szegénység megszüntetésére és (iii) a fenntartható fejlődés biztosítására." Ez az álláspont felvet egy paradoxont: a globális termelés növekedését elengedhetetlennek tartják az ökológiai lábnyomunk csökkentéséhez szükséges források biztosításához, annak ellenére, hogy a globális kibocsátásnövelést eredményező módszerek köztudottan növelik a lábnyomot." A lábnyomunk nemcsak a bioszférából kinyert anyagokból tevődik össze, hanem azokból az átalakított anyagokból is, amelyeket elhelyezünk benne. Amit az emberi használatra igénybe veszünk, azt viszsza is kell juttatni. Azonban a növekedés és fejlődés makrogazdasági modelljei, amelyeket a gazdasági és pénzügyminisztériumokban és a tervezési bizottságokban alkalmaznak, nem veszik figyelembe, hogy az anyagnak egyensúlyban kell lenni — a forrástól a végső elhelyezésig. A tartósan megmaradó szennyező anyagok, mint például a műanyagok (zacskók és tartályok), a nejlon (halászhálók és műszálas textíliák), mérgező vegyi anyagok (rovarirtók és gyomirtók), valamint a fémek és ásványi anyagok (vas-szulfid, higanyvegyületek) a hulladék olyan példái, amelyeknek káros hatásuk van a talajokra és a víztestekre. Még (talán különösen!) a biológiailag lebomló hulladékot is számításba kell venni. Nincs értelme azt képzelni, hogy ha a hulladék biológiailag lebomló, akkor nem növeli a lábnyomot. Ha túlterheljük a Természetet ilyen hulladékkal, a lebomlás folyamata módosítja az élővilágot, ez pedig más ökoszisztéma-szolgáltatásokat veszélyeztet. A gyógyszerek, például az antibiotikumok, és a divattermékek, mint a kozmetikumok, szennyezik a talajt és a víztesteket. Káros hatással vannak az élelmiszerekre, amelyeket elfogyasztunk, a vízre, amit megiszunk, és a levegőre, amit belélegzünk. A műtrágyák és az állattenyésztésből származó hulladék a mezőgazdasági termelés másik végén hulladékként jelenik meg, ami a folyókban és víztestekben tápanyag-túlterhelést okoz, megszakítja a nitrogénkörfogást. Még a gazdaságaink által kibocsátott szén-dioxid is biológiailag lebomló: az elsődleges termelők nyelik el a fotoszintézis soran. De a túlterhelés a bioszféra éghajlat-szabályozó képességét 68 Úgy tűnik, hogy ez a hallgatólagos feltételezés áll az ENSZ SDG-k hátterében is (1. szövegdoboz). Továbbra is virágoznak a prosperáló világ víziói, amiben a Természet nem játszik szerepet. Az ifjú klímaaktivista, Greta Thurnberg 2019. szeptemberi, az Egyesült Nemzetek Szervezete előtt tartott beszédét kritizálva a Sky News szerkesztője így fogalmazott a 77e Times c. lapban (2019. szeptember 27., 30. o.): , Az örök gazdasági növekedés nem puszta frázis, amit gúnyolódva kellene kiejtenünk, hanem pontosan az, amire törekednünk kellene." 69 88
