megoldások egy csoportját, amellyel a technológia javíthatja azt a haté¬
konyságot, amellyel a bioszféra javait és szolgáltatásait végtermékekké
alakítjuk. Az intézményi változások, például a természeti erőforrások¬
hoz fűződő tulajdonjogok jellegének és érvényesítésének fejlesztése egy
másik csoport, amellyel szintén növelhető ez a hatékonyság. A védett
övezetek létrehozása az ökoszisztémák megőrzésére, a környezetszeny¬
nyezési adók kivetése vagy a nyílt tiltás, az erőforrás-kitermelésnek és
a mezőgazdasági termelésnek nyújtott támogatások megvonása az in¬
tézményi változtatások egy másik csoportja, amivel a közpolitika él¬
het. A viselkedési normák változásai, például azok, amelyek az élel¬
miszer-hulladék mennyiségének csökkenéséhez vezetnek, megint egy
másik irány (19. fejezet).
De vannak problémák. A vállalkozók részére technológiafejlesztés¬
re nyújtott ösztönzőket a már létező tulajdonjogok rendszere alakítja.
A vállalkozók, érthető módon, az újítás során annak az igénynek a csök¬
kentését tartják szem előtt, ami a drága termelési tényezőkre irányul,
nem az olcsókra. Így ne legyünk meglepve, hogy a modern technológiák
ragadozó módjára használják a bioszféra javait és szolgáltatásait, ame¬
lyek közül soknak nincs ára, vagy negatív ára van. Figyelemre méltó,
hogy a második világháborút követően a hanglokátor-technológia fejlő¬
dése és a halászási technológiák előrehaladása jórészt azért történt, mert
a tengeri halászat a nemzeti joghatóságokon túli területeken ingyenes.
A modern technológia (pl. láncfűrész) féktelen alkalmazása a trópusi
esőerdők kiirtásában azért volt lehetséges, mert azt a kormányzatok
alacsony áron engedélyezték. A környezetkárosítás mindkét formája
elkerülhető lett volna, amennyiben nem történik intézményi kudarc.
A technológia önmagában se nem jó, se nem rossz. Az alkalmazása az,
ami befolyásolja a hatékonyságot, ahogy a bioszféra által nyújtott javakat
és szolgáltatásokat végtermékekké alakítjuk.
A haszonnövények biológiai képességeinek megváltoztatása le¬
hetővé teszi, hogy a termeléshez marginális földterületeket hasz¬
náljanak, javítsák a növények kórokozókkal szembeni ellenállását,
növeljék a meglévő termőföldek hozamát, és javítsák a tápanyag¬
minőséget. A genetikailag módosított haszonnövények továbbra
is ellentmondásosak, annak ellenére, hogy vezető tudományos
testületek, mint a Nuffield Council on Bioethics (NCB, 2003),