Page 84 [84]
OCR
I. RÉSZ. A JELENLEGI HELYZET ÉS ANNAK OKAI sek demokratizálódásához vezettek. Az elbeszélő költemények csak az arisztokraták lakomáiról számolnak be; arról nem tudunk meg semmit, hogy a köznép hogyan ünnepelte a különleges alkalmakat. A jelenkor történésze ezzel szemben bajban van, hogy megértse a kisvendéglők, kávézók és éttermek számbeli növekedését a nyugati társadalmak általános fejlődése során, a késő középkorban és a kora modern korban. A társadalmilag beágyazott preferenciákat a mai napig főképp történészek, társadalomtudósok és viselkedés- és társadalompszichológiai szakértők tárják fel. Társadalomtörténészektől az idők során az ízlések formálódását és a fogyasztási szokások változásait leíró narratívákat ismerhettünk meg (Irentmann, 2012; 2016); és amit a kinyilvánított boldogságra és az élettel való elégedettségre irányuló, széles körű felmérésektől kapunk, az annak a megerősítése, hogy másokhoz képest a saját helyünk számunkra fontos (Jelentés, 11. fejezet). Veblen a versengő preferenciákkal foglalkozó klasszikus tanulmányában (1925) , hivalkodó fogyasztásról" (conspicuous consumption) ír az Egyesült Államok 19. századi, vagyis az aranykorban élő mágnásai kapcsán. Köztudott, hogy a fogyasztási mintákat uraló versengő preferenciák társadalmilag túlzott fogyasztáshoz vezetnek, amit a ,konzumerizmus" kifejezés is alátámaszt, amely pejoratív felhangot hordoz. Az emberek tisztában vannak annak az , egér verseny"-nek az erejével, amihez csatlakoztak a fogyasztási élmények utáni hajsza során. A ,,tultenni a szomszédon" ismerős szólás. A versengés olyan fogyasztást is eredményezhet, amely kevésbé károsítja a bioszférát, ilyen például a jobb energiahatékonyságú berendezések vagy az elektromos autók iránti igény. A konformista preferenciák mások. Ezek azt a vágyunkat fejezik ki, hogy pont olyanok legyünk, mint mások. A konformizmus tékozlóvá is tehet bennünket, de csak azért leszünk tékozlóvá, mert mások is tékozlok. Tehát elég nehéz lenne empirikusan különbséget tenni a pazarlás két magyarázata között. Ettől függetlenül a konformizmus más, mint a versengés. Az egyik ok az, hogy konformistaként takarékosak lennénk a fogyasztási gyakorlatunkban, ha mások is takarékosak. Mindkét gyakorlat — a tékozlás és a takarékoskodás — úgymond, önmagát tartja fenn. Tehát bizonytalanság uralkodik az uralkodó viselkedést illetően a konformisták társadalmában. Ez a határozatlanság képezi annak a megfigyelésnek az alapját, hogy a gazdag Nyugaton a fogyasztási minták pazarlóak, sőt, ami rosszabb, hogy károsítják a biodiverzitást és ezáltal saját vagyonunkat és jóllétünket is — tehát szokásaink társadalmilag károsan alakulnak. De a határozatlanság reményre is okot ad: a bioszférát 82
