Page 77 [77]
OCR
10. Környezeti externáliák tunk igényt belőlük, vagyis többre, mint amennyi a kollektív érdekünk. Ezen túlmenően a 9. szövegdobozban igazoljuk, hogy egyes ökoszisztéma-javak és -szolgáltatások nem ingyen állnak rendelkezése, hanem negatív áron. Egyszerűen fogalmazva: megéri kihasználni a bioszférát, és a kormányzati támogatások ebben szerepet játszanak. 9. szövegdoboz Természeti támogatások Szinte valamennyi kormány felerősíti a káros környezeti externáliákat azzal, hogy többet fizet az embereknek a bioszféra kihasználásáért, mint annak védelméért. Ezeket a kifizetéseket nevezik káros támogatásoknak. Erre példák a mezőgazdaságot, vízügyet, fosszilis üzemanyagokat, halgazdaságokat, energiahordozókat és műtrágyákat érintő támogatások. Ezek a támogatások a bioszféra túlzott kitermelését és kiaknázását ösztönzik. A Természet kiaknázására adott kormányzati támogatások mértéke igen kiterjedt. A közelmúltban végzett becslések szerint az olyan közvetlen támogatások összege, amelyek károsak a biodiverzitásra, kb. 500 milliárd dollárra rúg évente, és ha figyelembe vesszük a környezeti externáliákat, a támogatások teljes költségére vonatkozó konzervatív becslés sokkal magasabb, globálisan évente kb. 4-6 trillió dollár a fent említett szektorok tekintetében (OECD, 2017b; Andres et al. 2019; Coady et al. 2019). A fenti adatok mellett eltörpül a bioszféra megőrzésére, helyreállítására és fenntartható használatára szánt állami finanszírozás mérete. Például a biodiverzitás megőrzésével és fenntartható használatával kapcsolatos nemzeti közfinanszírozâs összege globálisan évente mintegy 68 milliárd dollár (OECD, 2020). A biodiverzitásra fordított összesített pénzmozgások (mind a közszférából, mind a magánforrásokból származók) értéke becslések szerint körülbelül 78 és 143 milliárd USD között ingadozik évente (ami a világ 2019-es névleges GDP-jének kb. 0,1%-a)” (Jelentes, 8. és 20. fejezet). Kétféle externáliát különböztethetünk meg: egyirányú és kölcsönös externáliát. Bemutatjuk őket, majd áttekintjük azokat az intézménytípusokat, amelyeket a társadalmak létrehoztak a csökkentésükre (11-13. fejezetek). 57 Lásd Deutz et al. (2020) és OECD (2020). 75
