Oldal 70 [70]
I. RÉSZ. A JELENLEGI HELYZET ÉS ANNAK OKAI
7. szövegdoboz
Elelmiszer-veszteség és -hulladék
A rövid távú makroökonómia tékozlásra késztet: a foglalkoztatott¬
ság csökkenésének megakadályozása érdekében ösztönöznek minket
a fogyasztásra. Meg kell szüntetni a bioszférát pusztító fogyasztás és
a foglalkoztatottság közötti összefüggést, hiszen közismert, hogy ez
utóbbi növeli a jóllétet ( Jelenzés, 11. fejezet). Az élelmiszer-veszteség
és -hulladék háromféle lábnyoma számszerűsíthető: üvegházhatású
gázok (greenhouse gas, GHG) kibocsátása, talajterhelés és vízter¬
helés. Mindhárom hatással van a biodiverzitásra. A soha el nem
fogyasztott élelmiszer előállítása jelentős környezeti terheléssel jár.
A kárba vesző és hulladékká váló élelmiszer előállításából származó
kibocsátott GHG gázok a teljes kibocsátás 896-át teszik ki, ezzel az
élelmiszer-hulladék az Egyesült Államok és Kína után a harmadik
legnagyobb szén kibocsátó a világon (Hanson és Mitchell, 2017).
Az ellátási láncok mentén képződő élelmiszer-veszteség és
-hulladék mennyisége a globális kontextus függvényében változó:
a veszteség jelentős a kezelés, tárolás és szállítás során azokban
a régiókban, ahol ezeket nehéz megvalósítani. Globális szinten a
megtermelt élelmiszer körülbelül egyharmada kárba vész vagy hul¬
ladékká válik (FAO, 2019), ami azt jelenti, hogy egy India és Kana¬
da nagyságú földterületet használunk olyan élelmiszer előállítására,
amelyet soha nem fogyaszt el senki. A tengeri élelmiszer esetében
a halászatot követő veszteség a kisüzemi halászat sajátos problé¬
mája. Nagy mennyiségű hal vész kárba a szállítás és tárolás során,
különösen ott, ahol nehézkes a hűtőházak áramellátása. A halászat
utóveszteségeit a globális halászati és akvakultúra-termelés 1090-ára
becsülték 2005-ben (Béné et al. 2007).
Ahhoz, hogy környezetvédelmi célokat teljesítsünk az élelmi¬
szer-veszteség és -hulladék csökkentésével, nemcsak azt kell ismer¬
nünk, hogy az ellátási láncban hol képződik hulladék, de a külön¬
böző pontokon kárba vesző áru lábnyomát és a hulladékcsökkentést
célzó beavatkozások költségét is ismernünk kell. A földterületet
érintő lábnyom csökkentéséhez például a szakpolitikáknak meg
kellene célozniuk az állati eredetű termékekből keletkező hulladék
csökkentését, mivel az élelmiszer-veszteségekhez és -hulladékokhoz
kapcsolódó földterület-lábnyom 6096-a az állattenyésztésre vezethe¬
tő vissza. Egyes országok jelentős élelmiszerhulladék-csökkentést
értek el. A 2015—2018 közötti időszakban az Egyesült Királyságban
68