OCR
I. RÉSZ. A JELENLEGI HELYZET ÉS ANNAK OKAI lábnyom és a bioszféra megújulási üteme közötti különbséget hatisegyenlőtlenségnek nevezzük (12. ábra). Egy egészséges bioszférában az emberiség, az észszerű haszonelvűség alapján, választhatná, hogy a hatásegyenlőtlenség valamelyest csökkenjen, és a természet nyújtotta javakat és szolgáltatásokat nemcsak fogyasztásra, hanem a termelt tőke (utak, épületek, gépek, kikötők) és a humán tőke (egészség, oktatás, képességek) felhalmozására is fordítsa. Ez az, amit évezredeken át tettünk, és amit a gazdasági fejlődés jelentett sokak gondolkodásában." Ez volt a gazdasági fejlődés legitim megfogalmazása, amikor az ökológiai lábnyomunk még kisebb volt, mint a bioszféra azon képessége, hogy a javakat és szolgáltatásokat a keresletet kielégítő mértékben, fenntartható ütemben biztosítsa. Ma más a helyzet. Négy út áll az emberiség előtt ahhoz, hogy a hatásegyenlőtlenséget hatásegyenlőséggé alakítsa. Ezek magukba foglalják, hogy megtaláljuk az alábbi célok elérésének módját: 0 az egy főre jutó globális fogyasztás csökkentése; (ii) a jelenleginél alacsonyabb jövőbeli népesség; 1 Barbier (2011) közleménye nagyszerű történeti összegzése ennek a folyamatnak. A magyarázat egyszerűsítése érdekében a globális kibocsátást egyenlőnek tekintjük a globális fogyasztással. 41 60