OCR Output

I. RÉSZ. A JELENLEGI HELYZET ÉS ANNAK OKAI

A szerzők 1934 és 2007 között indult 245 projektből álló mintája 65
országot fedett le. Az építési költségek a megvalósíthatósági tanul¬
mányban előrevetített értéknél kétszer magasabbnak bizonyultak,
a legtöbb esetben az elért megtérülési rátát az államkötvényekkel
elérhető szint (évi 4-596) alá csökkentve. Azt találták, hogy a ki¬
sebb méretű gátak és hallépcsők, amelyek lehetővé teszik, hogy a
halak megkerüljék a gátakat, csökkentik a halállományt fenyegető,
a felszabdalódásból eredő kockázatot.

4. Eszközök osztályozása és értékelése

Az eszközök tartósak. A tartósság természetesen nem tart örökké, de a
szolgáltatásokkal ellentétben az eszközök nem múlnak el. Kézenfekvő
volna, hogy minden eszközt zőkejavaknak nevezzünk, ami egy olyannyira
vonzónak bizonyult szakkifejezés, hogy manapság kiterjed a tudásra
(, tudástőke"), a jogra, a piaci rendszerre és pénzügyi intézményekre
(intézményi tőke); a kölcsönös bizalomra, a társadalmi szabályokra és
a csoporton belüli szolidaritásra (, társadalmi tőke"); a kultúrára és a
személyes normákra (, kulturális tőke"); még a vallásra is (, vallási tőke").
A közgazdászok ennél azért visszafogottabbak: a kifejezés használatát
azokra az eszközökre korlátozzák, amelyek mérhetőek. A múltban a
közgazdászok a ,tőkejavak" kifejezést a mostaninál még szigorúbban
alkalmazták, csak azokat az eszközöket vették bele, amelyek anyagiak
(tárgyi eszközök) és elidegeníthetőek (vagyis amelyek tulajdonjoga át¬
ruházható). Az utak, épületek, gépek és kikötők erre jó példák. Mivel
egy vállalat szabadalmai a vállalat eszközállományának részét képezik,
azok megjelennek a mérlegben. Így az immateriális és elidegeníthető
eszközök is szerepelnek a tőkejavak listáján. Mindezt együttesen fermelt
tőkének hívjuk.

A közgazdászok lexikonjában a tőkejavak köre szélesedett az évek
során, hogy magába foglalja az immateriális és nem elidegeníthető esz¬
közöket is, például az egészséget, az oktatást, a képességeket és kompe¬
tenciákat, amelyek együttesen alkotják à human tőkét. A közgazdászok
manapság a humán tőkét is a tőkejavak egyik kategóriájaként tartják
számon, mivel rájöttek, hogy hogyan mérhető az értéke — nemcsak az
5 Lásd Arrow (2000) és Solow (2000) az egyre elterjedtebb gyakorlatnak az erős

kritikáját, amely a társadalmi tőkét tőkeként kezeli. Ez nem vesz el semmit a

társadalmi tőke jelentőségéből: hiszen az a hatékony intézmények központi eleme,
ahogy arról később még szó lesz.

46