a Természettől, és abból többet ki is nyernek, több lépést kihagyva, a
világ távoli részéről származó természeti erőforrásokra támaszkodva.
Niger falvaiban — szemben a németországi városok háztartásaival — sok
házban nincs ivásra, mosásra vagy főzésre alkalmas vezetékes víz, sem
áram. A környezetük pedig a nem fenntartható használat miatt egyre
hanyatlik. Az egyik mutatója annak az erőforrás-károsodásnak, amely¬
lyel az alacsony jövedelmű területek vidéki közösségei szembesülnek, a
háztáji termelés időigényének növekedése. Egy másik hasonló táj felé
fordulás sem jelent mindig megoldást, mivel a szomszédos falvak is az
erőforrások szűkülésével küzdenek, így szükségképpen nem fogadják
őket szívesen. Ez az oka annak, hogy az egyre terjeszkedő nagyváro¬
sok körül kialakuló nyomornegyedekben összezsúfolódó tömeg ismerős
látvánnyá vált.
Ezzel szemben a természeti degradáció kevéssé vagy egyáltalán nem
hat a magas jövedelmű országokban élőkre, vannak alternatív beszer¬
zési források a világ más tájairól, legalábbis egyelőre. Pendrill és társai
(2019) például úgy becsülték, hogy az átlagos európai uniós étrend kb.
egyhatodának karbonlábnyoma hozható közvetlen összefüggésbe a tró¬
pusi országokban folyó erdőirtással.
A Jelentés egy fogalomrendszer felépítése segítségével fejti ki a fenn¬
tartható fejlődés elgondolását, ami segít megérteni a természettel való
viszonyunkat — mit nyerünk ki belőle, hogyan alakítjuk át, amit kinyer¬
tünk belőle, és amit aztán visszaadunk neki, miért és hogyan zavartuk
meg a Természet folyamatait az elmúlt évtizedekben a saját kárunkra és
utódaink kárára, és mit tehetünk azért, hogy irányt váltsunk.
Mivel ez a Jelentés globális, gyakran említjük az emberiség Termé¬
szettel szembeni követeléseit. Azonban a Jelentés sokszor a Természettel
folytatott kisebb léptékű és helyi interakciókat vizsgálja A közösségek
eltérő életviteli képességeiben jelentkező különbségek azt üzenik, hogy
az emberek nem egyformán élik meg a fokozódó erőforrás-szűkösséget.
Az élelmiszer, az ivóvíz, a ruházat, a tető a fejünk felett, a tiszta levegő,
a valahová tartozás érzése, a saját közösségünk életében való részvétel és
a reményteli kilátások kétségtelenül univerzális szükségletek, azonban
az, hogy az emberek a Természet által nyújtott javaknak és szolgáltatá¬
soknak milyen jelentőséget tulajdonítanak, nagyban eltér.
A Dél-Ázsiában és a Szaharától délre fekvő területeken élő föld¬
művesek számára a globális éghajlatváltozás legégetőbb problémái a
csökkenő vízforrások és az egyre változékonyabb esőzés, az Amazo¬
nas-medencében őshonos lakosságnak az otthonvesztés nemcsak a saját
otthonaikból, de a spirituális világukból is, a világ nyomornegyedeiben