Mivel ez a vonzalom csak akkor bontakozhat ki, ha mindannyian meg¬
tanuljuk értékelni a Természet működését, a könyvet azzal a felvetéssel
zárom, hogy oktatási rendszereink a lehető legkorábban ismertessék
meg gyermekeinkkel a természeti tanulmányokat, és térjenek rá vissza
a közép- és felsőfokú oktatásban töltött évek alatt is. Félreérthetetlen a
következtetés, amit ebből le kell vonnunk: ha törődünk a közös jövőnk¬
kel és utódaink közös jövőjével, akkor valamennyire mindannyiunknak
természettudósokká kell válnunk.
A tanulmányaim azon a területen, amellyel a Jelentés kiemelten fog¬
lalkozik, az 1970-es évek végén kezdődtek a Karl-Göran Milerrel foly¬
tatott beszélgetésekkel. Ő bátorított arra, hogy dolgozzam ki a világ
legelmaradottabb országaiban tapasztalható vidéki szegénység és a helyi
környezet erőforrásainak állapota közötti összefüggésekre vonatkozó
elgondolásaimat, azt a témakört, amely akkoriban — egészen az 1990-es
évek közepéig — feltűnően hiányzott a fősodorbeli fejlesztési közgazda¬
ságtanból. További ösztönzést kaptam Lal Jayawardenától, a helsinki
Fejlesztési Közgazdaságtudományi Világkutató Intézet (World Insti¬
tute of Development Economics Research, WIDER) igazgatöjätöl, aki
1988-ban meghivott minket Mälerrel, hogy hozzunk létre intézetében
egy, a környezettel és a felmerülő fejlesztési problémákkal foglalkozó
programot.
Azonban arra, hogy ezt a programot ökológusokkal közösen végig¬
vigyük, 1991-ig kellett várnunk, amikor is Máler, a stockholmi Beijer
Ökológiai Közgazdaságtudományi Intézet újonnan kijelölt igazgatója¬
ként, felkért, hogy legyek az intézet tudományos tanácsadó testületé¬
nek elnöke. Az intézet mandátuma lehetővé tette azt, ami akkoriban
szokatlan volt, hogy ökológusok és közgazdászok rendszeres ökológiai
gazdaságtan workshopokat tartsanak. Ebben Málert és engem nagy¬
mértékben segített Kenneth Arrow, Bert Bolin, Paul Ehrlich és Simon
Levin szellemi tekintélye. Az intézet tevékenysége ugyanazon a magas
színvonalon folytatódott tovább Máler nyugdíjba menetelét követően,
Carl Folke igazgatósága alatt.
Habár ezek az események a kontinentális Európára korlátozódtak,
számunkra magától értetődő volt, hogy megpróbáljuk létrehozni az
ökológiai közgazdászok regionális hálózatát a fejlődő országokban. Ezt
a chicagói MacArthur Alapítvány támogatása tette lehetővé. Segítségé¬