Oldal 18 [18]
A BIODIVERZITÁS GAZDASÁGTANA. A DASGUPTA-JELENTÉS
delleket és alkalmazásukat nélkülözhetetlennek tartják az adatok gyűj¬
téséhez, elemzéséhez, a gazdasági trendek előrejelzéséhez, a lehetőségek
értékeléséhez és a szakpolitikák tervezéséhez. Igy talán nem kellene,
hogy meglepő legyen, hogy ugyanezek a modellek formálják a gazdasági
lehetőségeinkről kialakított elgondolásainkat. Az pedig, hogy elfogad¬
juk a fenti modellek által kínált gazdasági lehetőségeket, arra ösztönzi a
tudományos körök közgazdászait, hogy tovább finomítsák és fejlesszék
azokat kipróbált határaikon belül. Es ez tovább erősíti a hiedelmeinket,
hogy mi az, ami elérhető a gazdaság jövőjét tekintve. A kölcsönös egy¬
másra hatás tehát szinergikus.!
Ez legalább egy nem szándékos és költséges következménnyel járt.
Nem oly régen, amikor a világ még igencsak különbözött a maitól, a
sürgős válaszokat követelő gazdasági kérdéseket leghatékonyabban úgy
lehetett tanulmányozni, ha a Természetet kizárták a gazdasági mo¬
dellekből. A második világháború végén az abszolút szegénység helyi
jellegű volt Afrika, Azsia és Dél-Amerika nagy részén, Európa pedig
újjáépítésre szorult. Természetes volt a termelt tőke (utak, gépek, épü¬
letek és kikötők), valamint a ma humántőkeként ismert javak (egészség
és oktatás) felhalmozására való törekvés. A Természet vagy a fermészeti
tőke közgazdasági modellekbe történő bevezetése szükségtelen teher
lett volna a gyakorlat számára.?
A Természetet az 1970-es években foglalták bele a növekedési, fejlö¬
dési makroökonómiai modellekbe, azonban nem megfelelő formában."
Az volt az elgondolás, hogy az emberi találékonyság idővel leküzdheti a
Természet szűkösségét, és végül (formálisan, annak határán) az embe¬
! Felmerül a kérdés, hogy vajon kire vonatkozik az általam használt , mi" és , miénk"
kifejezés. Nem mindenkire, de bizonyára nem is korlátozódik azokra, akik egyet¬
értenek az állításaimmal a tudományos közgazdaságtani modellek és a gazdasági
lehetőségek általános értelmezése közti kölcsönhatásra vonatkozóan. A csoportot,
akikre gondolok, nem a megnevezés, inkább a meghívás jelöli ki — például azok,
akik elolvassák ezt a Jelentést —, hogy megfontoljuk, miért és hogyan kell meg¬
törnünk a körforgást, és hogy újragondoljuk az emberiség bioszférában betöltött
helyét.
A következőkben tisztázódik, hogy a második világháború utáni évek milyen
jelentőséggel bírtak a biodiverzitás gazdaságtanára. A nyugati közgazdasági
gondolkodás fejlődésére utalok. Azonban, a legjobb tudásom szerint, azok a köz¬
gazdasági modellek, amelyek a Szovjetunióban alakították az állami politikát, és
amelyeket Dél-Amerikában dolgoztak ki neves tudósok, szintén nem tartalmazták
a Természetet. A Természet, a természeti tőke, a természeti környezet, a bioszféra
és a természeti világ egymással felcserélhető kifejezések.
Lásd például a Review of Economic Studies 1974-es különszámát a kimerülő termé¬
szeti erőforrások gazdaságtanáról.
16