valamennyi erőforrását kíméletlenül kihasználjuk, hogy táplálhassuk az
egyre nagyobb számú emberiséget.
Hogyan volt képes a természet túlélni egyetlen faj ilyen kitartó és
egyre erősödő támadását? A válasz természetesen az, hogy sok állatfaj
erre nem volt képes. Amikor az európaiak először érkeztek meg Af¬
rika déli részére, hatalmas antilop- és zebracsordákat találtak. Ezek
mára eltűntek, helyükön óriási városok terülnek el. Eszak-Amerikában
a vándorgalamb valaha olyan nagy számban élt, hogy vonulásukkor na¬
pokig horizonttól horizontig eltakarták az eget. Így aztán nyakló nélkül
vadásztak rájuk. Napjainkra ez a faj kihalt. Sok más, kevésbé drámai
és szembetűnő életmódot folytató élőlény egyszerűen eltűnt, néhány
környezetvédőn kívül senki sem gyászolta őket.
Mindazonáltal e rengeteg támadás ellenére a világ biodiverzitása,
sokfélesége még ma is óriási. Es éppen ebben rejlik az az erősség, ami a
mai napig lehetővé tette a vadvilág túlélését. A közgazdászok tisztában
vannak azzal, hogy bölcs dolog a beruházásaikat széles körű tevékenysé¬
gek között megosztani. Ez lehetővé teszi az ellenállást a katasztrófákkal
szemben, amelyek az egyes eszközöket érhetik. Ugyanez érvényes a ter¬
mészetben is. Ha változnak a feltételek, legyen szó éghajlatváltozásról
vagy egy újabb fejleményről a fajok soha nem szűnő versengésében, az
ökoszisztéma, mint teljes egész, képes megőrizni életerejét.
De gondoljuk csak át a következőket. Napjainkban az emberiség és
az élelmezés céljából tartott állatállomány együttesen alkotja a bolygón
élő összes emlős tömegének 9696-át. Az elefánttól a borzig, az egértől a
majomig az összes többi állatfaj mindössze 496-ot tesz ki. A jelenleg élő
madarak 7096-a pedig baromfi, nagyrészt élelmiszernek szánt csirke.
Elpusztítjuk a biodiverzitást, épp azt a jellegzetességet, amely egészen
idáig lehetővé tette a természet ily bőséges megújulását. Ha folytatjuk
ezt a károkozást, teljes ökoszisztémák fognak összeomlani. Ez ma valós
kockázat.
A hibák orvoslásához a Föld összes nemzetének együttműködé¬
se szükséges. Nemzetközi egyezményekre van szükség ahhoz, hogy
változtassunk. Minden egyes ökoszisztémának megvan a saját sérülé¬
kenysége, amelyekre külön-külön kell megoldást találni. Univerzálisan
egységes értelmezésre van szükség ezeknek a rendszereknek a műkö¬
dése kapcsán, és a tekintetben is, hogy hogyan állítható vissza a sérült
rendszerek egyensúlya.
A könyvben olvasható átfogó, részletes és roppant fontos elemzés a
fenti megközelítésen alapul. Elmagyarázza, hogyan hoztuk létre ezeket a