Oldal 13 [13]
ELŐSZÓ
Globális válsággal állunk szemben. Létezésünk teljes mértékben a ter¬
mészeti környezettől függ. Minden egyes oxigénnel teli lélegzetünk,
minden egyes falat ételünk innen származik. Azonban jelenleg olyan
súlyos mértékben károsítjuk, hogy számos természeti rendszer az ösz¬
szeomlás szélére került.
"Természetesen a bolygó minden más élőlénye ugyanúgy függ a ter¬
mészettől, akár az ember. Azonban van egy nagyon lényeges különbség.
Mi nemcsak a körülöttünk élő állatok és növények számát vagyunk
képesek megváltoztatni, de azok anatómiáját is. Erre a képességre,
kétségtelen, hogy félig-meddig öntudatlanul, pár tíz ezer éve tettünk
szert, amikor felhagytunk a vándorlással, és településeket építettünk
magunknak. Pontosan akkor kezdtük el megváltoztatni az állatokat és
növényeket.
Ez kezdetben kétségtelenül spontán módon történt. Az ember össze¬
gyűjtötte azokat a magvakat, amelyeket el akart fogyasztani, és haza¬
vitte őket. Biztos, hogy néhány mag eközben a földre hullt, a következő
meleg évszakban pedig ki is kelt. Így váltunk generációkon keresztül
földművesekké. Az állatokat hasonlóképp háziasítottuk. Hazavittük az
elejtett vadak kicsinyeit, felneveltük, végül tenyésztettük őket a telepü¬
lesen belül. Sok-sok nemzedéken keresztül ez módosította a számunkra
nélkülözhetetlen állatok testét és végső soron a tulajdonságait is.
Gépesített zsenialitásunk ma már odáig fejlődött, hogy képesek va¬
gyunk elpusztítani egy esőerdőt, amely a valaha létezett élőhelyekben
leggazdagabb ökoszisztéma, és beültetni a helyét egyetlen fajta növény¬
nyel, hogy etethessük a sokasodó népességet a világ másik felén. A földi
élet teljes történetének folyamán soha egyetlen más faj sem volt ennyire
sikeres vagy ennyire domináns.
Most már a világ minden sarkát fosztogatjuk, és úgy tűnik, nem
vagyunk tudatában és nem is érdekel minket, hogy ez milyen következ¬
ményekkel jár. Mindegyik nemzet épp ezt teszi a saját határain belül.
A tengermelléki országok nemcsak saját parti vizeikben halásznak, de
az óceán olyan távoli részein is, amelyet egyetlen nemzet sem követel¬
het a magáénak. Napjainkban tehát mind a szárazföld, mind a vizek
11