Oldal 205 [205]
FÜGGELÉK
esszenciáját akarjuk megragadni, nem vagyunk könnyű helyzetben. Érdekes,
hogy a rendezők, akik nálunk dolgoztak, magyar színészekkel, kiemelték, hogy
a magyar színészekkel egészen különleges élmény dolgozni, mert megvan bennük
az a fajta keleti temperamentum, szenvedélyesség, ami mondjuk az orosz, a grúz
kultúrákra jellemző. Ugyanakkor van bennük egyfajta európai intelligencia is.
Ennek kettőssége, ennek ötvözete adhat például egy különleges megszólalási
módot a színpadon. Az általam felsorolt színházi kultúrákban voltak olyan nagy
egyéniségek, akik egyfajta rendszerbe foglalták az adott színházi gondolkodás
módszereit. Magyarországon is történtek erre kísérletek, Németh Antalt, Heve¬
si Sándort, Ruszt Józsefet említeném. De a magyar színházi esztétika kidolgozá¬
sa még előttünk van, és ez egy nagyon izgalmas perspektíva.
VE: A nagy színházcsinálók óhatatlanul kerülnek közel az archaizmushoz.
Azok a megnyilvánulások, amelyek leásnak a mélybe, egy irányba viszik a szín¬
házi alkotókat. Nyilván a saját nyelvükön történő folyamatok által viszik őket
előre, de a lényegük ugyanaz. Az én nagy kérdésem a színházművészettel kap¬
csolatban ma az, hogy az a vertikális szál, amit ma megélünk és amit a kortárs
magyar dráma képvisel, hogyan dolgozhatja fel az archaizmust. Számtalan
utalás esett Mejerholdra, Grotowskira, Artaud-ra. Van bennük valami közös, ez
igaz, viszont az ő nyomdokaikban haladás csak addig van érvényben, amíg va¬
lami kis leágazódás el nem visz tőlük más irányba. Szerintem a fontos az, hogy
ezt a furcsa kis leágazódást megtaláljuk. Ezért nagyon tanulságos Vidnyánszky
színháza, mert eredeti gyökerekből próbál táplálkozni, még akkor is, ha ezzel
párhuzamosan az orosz iskolát is képviseli.
PV: Az orosz iskola sajátosságai hogyan nyilvánulnak meg egy-egy rendezése
kapcsán?
KA: Nagyon sok dologban megragadható. Az európai színházra jellemző, és
a magyar színházra különösen, hogy egyfajta lineáris, kronologikus gondolkodást
képvisel, és fókuszálja a néző figyelmét egy történésre, egy dologra. Ehhez képest
az orosz iskolára jellemző a többszólamúság, a polifonikusság, egy olyan szín¬
házi szerkesztés, olyan színházi jelenlét, amelyben párhuzamosan zajlanak
események akár egyenrangú módon is. A nézőnek ekkor meg kell osztania a fi¬
gyelmét. Képesnek kell lennie arra, hogy a maga totalitásában ragadja meg ezt a
karneváliságot. Ez a többszólamú, a polifonikus színházi megszólalás egyfajta
tágasságot ad.
SzZS: Látni fogjuk színpadon Dosztojevszkij Bűn és bűnhődését Vidnyánszky
rendezésében a szentpértervári Alekszandrinszkij Színház előadásában, és
ugyanezen színház igazgatója, Valerij Fokin rendezi nálunk A krokodilust. Én
úgy vélem, hogy az előbbi epikus szövegben a lehetőségek óriásiak, és a polifónia
s 203 +