Oldal 204 [204]
PRONTVAI VERA: KÖLTÉSZET ÉS RITUALITÁS A KORTÁRS MAGYAR SZÍNHÁZBAN
amelyek rendkívüli kihívások elé állítja színházakat is. Ezenis sokat vitatkoztunk
négy éven keresztül kritikusainkkal, hogy ebben a döbbenetes mértékű és lép¬
tékű átalakulásban egy nemzeti színháznak mi lehet a helye, a szerepe. Vidnyánszky
Attila rendezői és azon belül szerzői színházat csinál, egyként fogja föl a szín¬
házvezetői, a rendezői és a rendezésen belül a szövegalakítási, illetve kompozí¬
ciós kérdéseket. Az ő személyében tagadhatatlanul jelen van az orosz színházi
iskola is. Arról is vitatkozunk, hogy ezt a típusú színházat, amit Attila csinál,
költői és/vagy milyen más színháznak nevezzük. Annyiban mindenképp poszt¬
modern rendezőnek tekinthető, hogy föltöri azokat a formahatárokat, amelyeket
a régi polgári színjátszás követendőnek vélt. Egy újfajta színházi nyelv megte¬
remtésére törekszik. Ezt a folyamatot az elmúlt három és fél év Vidnyánszky¬
rendezésein és a vendégrendezők munkáin is egyaránt tapasztalhattuk. Én
magam úgy gondolom, hogy ebben a folyamatban most határponthoz érkeztünk.
PV: Attila sokszor nyilatkozza azt, hogy ő az ősi magyar színjátszás, a hagyo¬
mányos színjátszás elemeit keresi. Ez hogyan nyilvánul meg rendezéseiben?
KA: Valamiféle autentikus magyar színházi nyelvet próbál megteremteni,
aminek bizonyos elemeit a régi magyar színjátszásból veszi át, de nyilván nem
egy az egyben lehet ezt a mai színpadra alkalmazni. A hagyományos magyar
színházi kultúra elemeit felhasználva olyan összművészeti nyelvet próbál létre¬
hozni, amely a mai magyar közönség számára hitelesen tud megszólalni.
KE: Nem hiszem, hogy az ősi kifejezést használta. Tulajdonképpen arról van
szó, hogy hogyan nyilvánulhat meg speciálisan egy nemzet karaktere, lelkisége
a színházművészet által. Nem a régin van a lényeg, hanem azon, hogy van-e a
magyar karakternek a színházban is meghatározó, sajátos vonulata? Ezt nem
olyan egyszerű megtalálni. A MITEM ideje alatt komoly színházi embereket
faggattunk arról, hogy lehetnek-e, vannak-e ilyen nemzeti karakterek. Utolér¬
hetők-e ezek akár színházi drámában, nyelvben?
SzzZs: Ezt a törekvést ki lehet mutatni Vidnyánszky rendezésiben. Előszere¬
tettel használ a színpadán epikus, költői — mert az epikába a költői epika is, az
eposz is beletartozik — szövegeket. Egyaránt gondolhatunk e kapcsán az ógörög
drámákra és Petőfi Sándor elbeszélő költeményeire is. Tehát amikor én paradig¬
maváltásról beszélek, nem csupán stílusváltást értek rajta, hanem ennél sokkal
mélyebb kulturális merítést is.
KA: Ha azt mondjuk, hogy orosz színház vagy orosz iskola, akkor rögtön
Sztanyiszlavszkij, Mejerhold jutnak eszünkbe. Ha a német színházra gondolunk,
akkor Brecht, ha az olasz színházról beszélünk, akkor Georgio Strehler munkás¬
ságát említjük. Az angol színház kapcsán is vannak asszociációink, a francia
színházról, a román színházról is, de hogyha a magyar színház lényegét,
s 202 ¢