Page 193 [193]
ÖSSZEGZÉS
kompozíciót az előadás összművészeti jellege, valamint a foszlánydramaturgia
határozza meg.
Vidnyánszky és Visky színpadköltészete eltér egymástól, de a költészet a szce¬
nika legmeghatározóbb elemeként mindkét alkotóra jellemző, és ars poeticaként
vallják a költői, poétikus színház létjogosultságát. A költői nyelv színpadi meg¬
valósulásában mindkettejüknél a jelek kiterjesztése kap hangsúlyos szerepet,
amely következményeként az emberi testek és sorsok Krisztus-metaforaként
ágyazódnak a színpad terébe. Színházi világukat erőteljes képiség, ahagyományos
színpadi idő és tér megbontása, az ok-okozati viszonyok homálya, egy-egy han¬
gulat vagy lelkiállapot színpadra rendezése, a zene és a mozgás hangsúlyos
volta jellemzi. Szcenikus költeményeik középpontjában a metafora működése az,
amely lehetővé teszi a jelenlevő személyekben létrejövő transzformációt oly
módon, hogy a metaforikus ábrázolásmód nem marad meg csupán a műalkotás
keretein belül, hanem a transzformáció segítségével magát a jelenlevőt is Krisz¬
tus-metaforává teheti. Visky szavaival élve mindkét alkotót annak felfedezése
foglalkoztatja, , hogyan viselkedeik ugyanaz a szöveg különböző terekben, mivé
válik az Írás, akár nagy betűvel is, a Szentírás, amikor sbedobjukx a térbe, xoda¬
vetjiik«, és élni hagyjuk.”>*4
»AZ a program, amely a költészetet visszavezetni szándékozik az írás
transzperszonälis — Es szentsegi jelöletü — cselekvéséhez, a sleépítés folyamatac,
a hithirdeté beszéd dekonstrukcidjaval jar egyiitt”°® — írja Pilinszky írásai kap¬
csán Mártonffy. Ha a kortárs színház palettáján helyezzük el Vidnyánszky költői
kategóriába sorolható rendezéseit vagy a színpadra állított Visky-drámákat, olyan
alkotásokkal találjuk szemben magunkat, amelyek dekonstrukciós mozzanatokat
is hordoznak magukban. Jacgues Derrida A kegyetlenség színháza és a reprezen¬
táció bezáródása című tanulmányából" kiderül, hogy a filozófus szerint a
színház akkor logocentrikus és teologikus, ha egy szerző-teremtő távolról meg¬
szabja a reprezentáció idejét és értelmét. A dekonstrukciós elemeket magukba
foglaló színházi előadások olyan nyitott dramatikus és színházi textusokat
hívnak életre, amelyek lehetőséget adnak a jelenlevők közti találkozás-esemény
megélésére, és a résztvevők egymáshoz való viszonyának átértelmezésére, új¬
ragondolására adnak lehetőséget. Bár kutatásaim során elsősorban a metafori¬
kus és a szimbolikus jelentésképzéssel, költészet és ritualitás összefüggéseivel
564 Hegyi Réka: A rendező barátja és rossz lelkiismerete. Beszélgetés Visky Andrással, Látó, 15.
evf., 2004/8-9. http://epa.oszk.hu/00300/00384/00019/02.html (Letöltes: 2021. október 21.)
565 Mártonffy: Biblikus hagyomány, 117.
566 Derrida: A kegyetlenség színháza.
s 191 "