Ahhoz, hogy a kötetben szereplő előadások spirituális élményként is működ¬
hessenek bibliai és liturgikus ismeretek nélkül, Artaud Bali szigeti tánccal való
találkozását említem példaként. A francia színész, rendező írásaiban érezhető,
hogy a bali tánccal való találkozás mélyen megrendítette, fontos elemzést" írt
az általa megtekintett előadásról, és többször utalt rá. Artaud számára a balinéz
kultúra ismeretlen volt, a gesztusok, szokatlan mozdulatok, mimika, a színpad¬
képek, az európai kultúrától idegen zene és tánc hatása alól azonban élete végé¬
ig nem tudta magát kivonni. Vagyis Artaud számára az előadás addig ismeretlen
nyelvhasználata annak ellenére maradandó élményt adott, hogy annak szimbo¬
likáját, eszmerendszerét nem értette meg maradéktalanul. Megfogalmazásában
n...A Metafizikai indíttatású keleti színházban a rendezés és a színpad nyelve...
olyan mélyen gyökerező magatartásformára sarkallja az emberi gondolkodást,
melyet bízvást nevezhetünk cselekvő természetfölöttinek."?" A színdarabelem¬
zésekhez a Visky által ismertetett transzformáció körét hívtam segítségül, amely
a színielőadás jelen idejében zajló történését ragadja meg. Ennek centruma az
alapító esemény, a forma és a jelentés hármasságának színpadi megvalósulása,
amely egy emberfeletti valóságba való átlépés lehetőségét hordozza olyan szín¬
házi közegben, ahol a színpadi jelenlét az utalások természetétől függ. Az elő¬
adások természetesen nem csupán ebből az aspektusból közelíthetők meg és
értelmezhetők, akkor is mély olvasatok, tapasztalatok születhetnek a befogadás
során, ha a jelenlevők nincsenek tisztában a liturgia elemeivel vagy a megváltás¬
történettel. Ahogy Pilinszky KZ-oratóriumában nincs leírva Krisztus neve, így
Visky András némely színpadra állított drámája is világi nyelvhasználatot alkal¬
maz (pl. Caravaggio terminal, Megöltem az anyámat vagy A test történetei
néhány darabja). Ezek az előadások liturgikus olvasat hiányában is értelmezhe¬
tőek. A Visky-darabok esetében a legevidensebb olvasat minden jelenlevő szá¬
mára talán a fogság-szabadság oppozíció lehet, amely minden ember számára
megtapasztalt személyes élmény valamilyen formában. (Legyen ez akár testi
fogság, mint a Pornó esetében, vagy az emberi kapcsolatok kudarcára utaló fog¬
ság, mint a Megöltem az anyámat című előadásban.) A nem liturgikus értelem¬
ben vett olvasatok — véleményem szerint — nem zárják ki a spirituális élmény
megtapasztalását, idézve a Szentírást: , A szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását,
de nem tudod, honnan jön és hova megy." (Jn 3,8.).
Amikor néhány éve elkezdtem kutatásaimat Pilinszky színházeszményének
továbbéléséről, az a cél vezérelt, hogy az általa elképzelt, szakrális alapokon
nyugvó gondolatrendszer kutatásaim által is a kortárs színházelméleti diskurzus