Oldal 190 [190]
OCR
PRONTVAI VERA: KÖLTÉSZET ÉS RITUALITÁS A KORTÁRS MAGYAR SZÍNHÁZBAN Ahhoz, hogy a kötetben szereplő előadások spirituális élményként is működhessenek bibliai és liturgikus ismeretek nélkül, Artaud Bali szigeti tánccal való találkozását említem példaként. A francia színész, rendező írásaiban érezhető, hogy a bali tánccal való találkozás mélyen megrendítette, fontos elemzést" írt az általa megtekintett előadásról, és többször utalt rá. Artaud számára a balinéz kultúra ismeretlen volt, a gesztusok, szokatlan mozdulatok, mimika, a színpadképek, az európai kultúrától idegen zene és tánc hatása alól azonban élete végéig nem tudta magát kivonni. Vagyis Artaud számára az előadás addig ismeretlen nyelvhasználata annak ellenére maradandó élményt adott, hogy annak szimbolikáját, eszmerendszerét nem értette meg maradéktalanul. Megfogalmazásában n...A Metafizikai indíttatású keleti színházban a rendezés és a színpad nyelve... olyan mélyen gyökerező magatartásformára sarkallja az emberi gondolkodást, melyet bízvást nevezhetünk cselekvő természetfölöttinek."?" A színdarabelemzésekhez a Visky által ismertetett transzformáció körét hívtam segítségül, amely a színielőadás jelen idejében zajló történését ragadja meg. Ennek centruma az alapító esemény, a forma és a jelentés hármasságának színpadi megvalósulása, amely egy emberfeletti valóságba való átlépés lehetőségét hordozza olyan színházi közegben, ahol a színpadi jelenlét az utalások természetétől függ. Az előadások természetesen nem csupán ebből az aspektusból közelíthetők meg és értelmezhetők, akkor is mély olvasatok, tapasztalatok születhetnek a befogadás során, ha a jelenlevők nincsenek tisztában a liturgia elemeivel vagy a megváltástörténettel. Ahogy Pilinszky KZ-oratóriumában nincs leírva Krisztus neve, így Visky András némely színpadra állított drámája is világi nyelvhasználatot alkalmaz (pl. Caravaggio terminal, Megöltem az anyámat vagy A test történetei néhány darabja). Ezek az előadások liturgikus olvasat hiányában is értelmezhetőek. A Visky-darabok esetében a legevidensebb olvasat minden jelenlevő számára talán a fogság-szabadság oppozíció lehet, amely minden ember számára megtapasztalt személyes élmény valamilyen formában. (Legyen ez akár testi fogság, mint a Pornó esetében, vagy az emberi kapcsolatok kudarcára utaló fogság, mint a Megöltem az anyámat című előadásban.) A nem liturgikus értelemben vett olvasatok — véleményem szerint — nem zárják ki a spirituális élmény megtapasztalását, idézve a Szentírást: , A szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hova megy." (Jn 3,8.). Amikor néhány éve elkezdtem kutatásaimat Pilinszky színházeszményének továbbéléséről, az a cél vezérelt, hogy az általa elképzelt, szakrális alapokon nyugvó gondolatrendszer kutatásaim által is a kortárs színházelméleti diskurzus 556 Antonin Artaud: A könyörtelen színház, ford. Betlen János, Budapest, Gondolat, 1985, 112—113. 557 Uo., 103. * 188 +
