Oldal 185 [185]
VIDNYÄNSZKY ATTILA Es VISKY ANDRÁS SZÍNHÁZI VILÁGÁNAK JELLEMZŐI
nő megjelenítése, a fiú kínzása mind a hiányt, a fiú lelki békéjének hiányát érzé¬
keltetik.
A szarvassá változott fiú — miután kiállta a nagyvárosi és művészi élet próba¬
tételeit — az előadás zárójelentében az ég felé indul, ahol eléri a titkok kapuját,
és betekint azon. Az agancsvégű fém- és faoszlopokat tartó színészek hidat
építenek a fiú alatt, amelyet csillagokra utaló lámpások világítanak meg. A fiú,
elérve a titkok kapuját, biztató pillantással fordul vissza az őt tartó színészek,
vagyis társulata tagjai felé. A keresztény utalásrendszer szerint is értelmezhető
előadás arra enged következtetni, hogy a nehézségekkel és akadályokkal teli
életút és művészi tevékenység is transzcendenciával van átitatva, a fiú megtalál¬
ja a maga igazságait.
A SEBZETTSÉG ESZTÉTIKÁJA ÉS A LITURGIKUS SZÍNHÁZ
JELENLÉTDEFINÍCIÓJA
A színre vitt Visky-drámák és a Vidnyánszky-rendezések esetében a nézői rész¬
vétel elérése a térhasználat segítségével történik. Ahogy már kifejtettem, Visky
darabjainak rendezői szűk térbe állítják az előadásokat, tudatos bezártságérzést
keltve a jelenlevőkben. A színészek és nézők valóban fogságszituációba helye¬
zodtek, amely — bár ez nem mérhető - diszkomfortérzést válthatott ki belőlük.
Vidnyánszky a Mesés férfiak szárnyakkal című előadásban a forgószínpadra
ülteti a nézőket, a forgószínpad pedig az előadás során mozog, azt az érzést
keltve a nézőkben, hogy egy űrhajó belsejében ülnek. (Az Agón című előadásban
a színészek és zenészek a nézők között játszanak egy amfiteátrumot ábrázoló
színpadtérben.) A nézői részvétel elérésének másik eszköze a nézők bevonása az
adott előadásba. A Csíksomlyói passió esetében a nézők körében szétosztásra
kerül az a kenyér, amelyet a Krisztust alakító Berettyán Nándor tör meg. A csík¬
somlyói nyeregben rendezett előadás során a színészek kenyereket osztottak szét
a jelenlevő közönség soraiban.
A nézői részvétel olvasatomban azt is jelenti, hogy az előadás átélése során a
befogadó néhány pillanatra felfüggeszti ideológiai vagy akár vallási mintázatát
mutató kötődéseit. A színpadra vitt Visky-drámákban az átélés fokozása érde¬
kében a rendező a színész testét hangsúlyosan használja (ez közhely is lehetne,
de eltérések mutatkoznak egyes alkotók között e tekintetben). Túl azon, hogy
Visky színházi világa az emberi testet érintő problémakörökkel, a bezártság
léthelyzeteivel foglalkozik, a drámáit színre állító rendezők a színész testének
intenzív jelenvalóságát is felerősítik a színielőadás során. Patrice Pavis szerint a
valóságos testtel jelen levő néző fizikailag is reagál arra, amit lát és arra, amit
* 183 +